Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)

2002 / 3. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Baneth András: Az Európai Unió és az Európa Tanács kapcsolata

Az Európai Unió és az Európa Tanács kapcsolata Ami pedig a jogértelmezést illeti, a két bíróság interpretációja között azért is szük­séges a konszenzus megléte, mert az Emberi jogok európai egyezményében garantált jogok tartalma - néhány kivételtől eltekintve24 - nem abszolút, hanem a körülmények mérlegelése alapján határozható meg. A következő problémát pontosan e mérlegelést igénylő körülmények okozzák. Az unió közösségi pillére alá tartozó ügyeiben megha­tározó szerepet kapnak a gazdasági érdekek, míg a strasbourgi grémium csakis az em­beri jogok minél teljesebb védelmére törekszik. Példaként szolgálhat az a jogeset, ami­kor egy vállalkozás üzlethelyiségeire a magántulajdonhoz való jog biztosította véde­lem kiterjesztését a bíróság megtagadta annak érdekében, hogy a bizottság egyik ügy­nökségének eljárása eredményes lehessen2^, míg egy másik, de hasonló ügyben26 a strasbourgi Emberi jogok Európai Bírósága az ilyen jellegű üzlethelyiséget ugyanúgy kezelte, mintha magánlakás lenne. Mr. Ryssdal így folytatja érvelését: „Leginkább szimbolikus jelentősége lenne a Közösség csatlakozásának. Ugyanakkor konkrét haszonnal is járna, mivel alkotmányos alapokat adna az emberi jogok védel­mének az unión belül, és növelné a jogbiztonságot. Mindemellett kötelezné az uniós törvényhozó és végrehajtó szerveket arra, hogy jobban figyelembe vegyék az emberi jogokat működésük során. Harmadrészt pedig megakadályozná, hogy a luxembourgi Európai Bíróság eltérő esetjogi gyakorlatot fejlesszen ki az emberi jogok kérdéseiben a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához képest. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy az egyezmény által garantált jogok akkor is érvényre juthatnak - mint ahogy ed­dig is tették -, ha az egyezményhez való csatlakozás nem történik meg. Kérdés marad ugyanakkor a fent említett jogi alap és a hatékonyabb jogérvényesítés." Mindettől függetlenül az Európai Parlament minden évben jelentésben összegzi az emberi jogok helyzetét az Európai Közösségben. 1989. április 12-én az Európai Parla­ment újabb nyilatkozatot fogadott el az alapvető jogokról és szabadságokról27, és fel­hívta a közösségi intézményeket illetve tagállamokat, hogy csatlakozzanak e nyilatko­zathoz. Ez az ünnepélyes nyilatkozat az egyén azon jogait és szabadságait sorolja fel és határozza meg, amelyeket úgy közösségi, mint nemzeti szinten már a nyilatkozat meg­születésekor tiszteletben kell tartani és védelemben kell részesíteni. Ilyen például a szabad közlekedés vagy a nők és férfiak bérezése közötti egyenlőség, vagy az egész­séghez, környezetvédelemhez, avagy a fogyasztói érdekek védelméhez való jogot. Az 1989 decemberében Strasbourgban megtartott Európai Tanácson - az akkor ti­zenkét tagú Közösségből - tizenegy állam és kormányfő elfogadta „A munkások alap­vető szociális jogainak közösségi chartáját". Többek között a személyek szabad moz­gása, a foglalkozás szabad megválasztása és gyakorlása, a kielégítő társadalombiztosí­táshoz való jog, a szakmai képzéshez való jog, a gyermekek és a fiatal felnőttek védel­me, a munkások nyugdíjhoz való joga területén határoznak meg cselekvési programot e jogok realizálása érdekében. 2002. ősz 35

Next

/
Thumbnails
Contents