Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Baneth András: Az Európai Unió és az Európa Tanács kapcsolata
Baneth András laráció jelzésértékű annyiban, hogy az Európa Tanácsnak már több mint 50 éve létező, tulajdonképpen azonos rendeltetéssel és szöveggel bíró egyezménye helyett az unió ragaszkodott saját deklarációjának kidolgozásához, belépve egy olyan területre, mely hosszú évtizedekig csak az Európa Tanács fennhatósága alá tartozott. A római szerződés az alapjogok védelmének biztosítására néhány rendelkezést írt elő. Így például a 7. cikk az állampolgárságra alapított megkülönböztetés valamennyi formáját megtiltja. A 48. cikk a dolgozóknak a Közösségen belüli szabad mozgását biztosítja. A 7/a cikk olyan belső határok nélküli területként határozza meg az unió belső piacát, ahol biztosított az áruk, személyek, szolgáltatások, és a tőke szabad mozgása. Az unióban az emberi jogok érvényesülésén a Luxembourgban működő Európai Bíróság őrködik. E bíróság - figyelemmel a Közösség gazdasági irányultságából eredő jogviták nagyobb számára is - hosszabb idő alatt jutott el oda, hogy megfelelő joggyakorlatot hozzon létre az alapjogok védelmére. Ez mindig is központi kérdés volt a Közösségben. Az említett, 1977-ben született nyilatkozatban mindhárom, a Közösségben fontos szerepet betöltő intézmény: a parlament, a tanács és a bizottság az alapvető jogokhoz való kötődésük elsődlegességét hangsúlyozták, és elkötelezték magukat tevékenységük gyakorlása és a Közösség céljainak megvalósítása során e jogok tiszteletben tartására. Ez a nyilatkozat ugyanakkor természetesen nem helyettesíthette az alapvető jogok közösségi szinten történő kodifikációját, amelyet igen sokan követeltek. Azonban jogi jelentőséggel is bírt: elismerte a luxembourgi Európai Bíróság által kifejlesztett jog- gyakorlat általános jelentőségét a közösségi jogban. A halálbüntetés jelenlegi szabályozása a két intézményben A halálbüntetés mint az egyik legalapvetőbb emberi jog, az élethez való jog „elvétele" kiemelt jelentőséggel bír nemcsak Európában, hanem világviszonylatban is (erre utal az is, hogy az ENSZ is visszatérően foglalkozik e kérdéssel). Az Európai Parlament 1995. április 8-án hozott határozatában kifejezte az unió elkötelezettségét az emberi jogok tiszteletben tartása mellett. Az amszterdami szerződéshez csatolt nyilatkozat (Declaration) kimondta a halálbüntetés egyetemes eltörlésének szükségességét. Ezt követően, 1998. december 17-én az Európai Parlament egy olyan határozatot fogadott el, melyben a halálbüntetés azonnali és feltétel nélküli megszüntetésére hívott fel, valamint felszólította azokat az országokat, melyek továbbra is alkalmazzák ezt a büntetést, hogy azonnal hirdessenek moratóriumot a kivégzésekre. Felszólította ezen kívül a bizottságot és a tanácsot is, hogy harmadik államokkal való kapcsolataik során segítsék elő a halálbüntetés megszüntetését. A finn soros elnökség alatt (1999. második féléve) be is nyújtottak ez ENSZ-hez egy, a halálbüntetés teljes megszüntetését célzó határozattervezetet. Ezenfelül a már említett uniós emberi jogi charta (az Emberi jogok európai egyezményével teljesen megegyező szóhasználattal) kimondja, hogy „Mindenkinek joga van az élethez" és „Senkit sem lehet halálra ítélni vagy kivégezni".18 32 Külügyi Szemle
