Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)

2002 / 3. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Baneth András: Az Európai Unió és az Európa Tanács kapcsolata

Az Európai Unió és az Európa Tanács kapcsolata án hatályba lépett Európai szociális chartában jelennek meg. Ezen okmányok 1989. feb­ruár 1-jén hatályba lépett, A kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzéséről szóló európai egyezménnyel egészültek ki. Az emberi jogok területén számos más megállapodást kötöttek még, a Miniszteri Bizottság és a Parla­menti Közgyűlés pedig nem egy ajánlást fogadott el e téren. A tagállamokra háruló kötelezettségek tiszteletben tartására az egyezmény 19. cik­ke előirányozta az Emberi Jogok Európai Bizottsága és az Emberi Jogok Európai Bírósága létrehozását, melyek közül a bizottság 1998. novemberében a dinamikusabb ügymenet érdekében megszűnt. A főtitkárnak, mint a szervezet adminisztratív ügye­kért felelős legmagasabb rangú tisztviselőjének ugyancsak vannak részben adminiszt­ratív, részben ellenőrzési jogosítványai. Az emberi jogok szabályozása az Európai Unióban Mivel az Európai Gazdasági Közösség, mint neve is mutatja, gazdasági szervezetként ala­kult, és bár a kezdetektől fogva és továbbfejlesztésének jelenlegi szakaszában előtérben van a politikai integráció (vö. az úgynevezett „Monnet-method"), ennek megvalósítá­sa még hosszabb időt igényel. Az alapító szerződések nem tartalmaznak olyan nevesí­tett alapjogi katalógust, mint az Európa Tanács Emberi jogok európai egyezménye. Mégis, az unió kétségtelenül a „Rule of Law", a jogállamiság alapján szerveződött és működik, így a fenti egyezményhez hasonló „Bili of Rights" kidolgozásának egyre na­gyobb szerepe lett. A közösségi jogban az alapjogok védelmének jogi alapját az EK-szerződés módosított preambulumában (zárójelben az amszterdami szerződés előtti cikkszám) a 2. (2.), 39. (48.), 42-51. (51-6.1.), 138. (118/a), 141. (119.) és 234. (177.) cikkekben szabályozzák, va­lamint az idegengyűlöletről szóló, 1977-ben az Európai Parlament, a tanács és a bizottság által kiadott közös nyilatkozatban találjuk meg. Az Egységes európai akta 3. (3.) és 10. (5.) bekezdése említi az emberi jogok védelmét biztosító nemzetközi doku­mentumokat, ideértve az Emberi jogok európai egyezményét, az Európai szociális chartát, illetve az ENSZ égisze alatt kötött egyezményeket. A maastrichti szerződésbe már bekerült az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség, de ezeket a cikkelyeket a bíróság az ítélkezése során a 41. (50.) cikkely rendelkezései alapján nem alkalmazhatja. Legújabb fejleményként azonban a 2000. novemberi nizzai kormányközi konferencián elfogadták az Európai Unió Alapvető emberi jogok chartáját.17 Mindezt azonban azzal a fontos kitétellel tették, hogy ezen jogforrásra hivatkozva nem indítha­tó kereset az Európai Bíróság előtt, mert a dokumentum pusztán deklaratív (soft law) jelleggel bír - így az alapjogaikban sértettek továbbra is Strasbourghoz fordulnak Lu­xembourg helyett, és ez nagy megnyugvás az Emberi Jogok Európai Bíróságának - egyelőre. Kérdés persze, hogy meddig marad fenn e bírói testület „monopóliuma"; minden jel szerint a következő, 2004-es kormányközi konferenciáig. Ezen alapjogi dek­2002. ősz 37

Next

/
Thumbnails
Contents