Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Baneth András: Az Európai Unió és az Európa Tanács kapcsolata
Bnneth András 4. Az Európa Tanács Főtitkára és a bizottság megteszik a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy biztosítsák a két intézmény közös területein dolgozó tisztviselőinek szoros kapcsolatát. Ebből a célból mindkét intézmény kijelöl egy rangidős tisztviselőt. A levélre azonnal válaszolt a bizottság elnöke, Jacques Delors. Kifejezte meggyőződését az együttműködés fontosságáról, valamint készségét annak fokozására. Teljes mértékben elfogadta Marcelino Oreja javaslatait, megismételve azokat levelében, és hangsúlyozta, hogy azokat semmiben nem kívánja módosítani. így ez a levélváltás igen pozitívan hatott a két intézmény közötti (hivatalos) kapcsolatok fejlődésére, amint ezt további dokumentumokból is látni fogjuk. Ennek megfelelően a kölcsönös részvétel immár biztosított volt, a szavazati és döntéshozatali eljárásban azonban (érthető okokból) továbbra sem vehettek részt a tisztségviselők. A közös munka jogi és intézményi alapjai Az együttműködés jogi alapjaként definiálták a római szerződés 228-as (új 300-as), 229-es (új 302-es) és 230-as (új 303-as) §-át, valamint az Európai Uniót létrehozó szerződés J. 9. és K. 4-es szakaszát, illetve az V. és VI. cikket (lásd második és harmadik pillér). A legfontosabb ebből a 228-as (300-as) §, mely jogi alapot, ad az integrációhoz szükséges új, a szerződésben korábban nem nevesített formájú együttműködéshez. Megállapodás született arról is, hogy hathavonta úgynevezett négyoldalú (quadripartite) találkozót tart a bizottság és az Európai Unió Tanácsának (soros) elnöke, illetve a Miniszteri Bizottság (soros) elnöke és az Európa Tanács Főtitkára. Ezen találkozókat a bizottság testületéi megfelelően előkészítik. A Tanács és a bizottság megállapodott abban is, hogy az eredmények tükrében a kormányközi konferencián további vizsgálatnak veti alá az Európa Tanáccsal való kapcsolatát. Az 1989-es év A vasfüggöny leomlását követően döntő változások következtek be mindkét szervezet életében. Mint Patrick Penninckx, a Politikai Főigazgatóság külkapcsolatokért felelős tisztviselője oly találóan megfogalmazta, „az Európa Tanács 1989-ben elérkezett 40. életévéhez, és ekkor az ember önkéntelenül is számot vet önmagával: mi az, amit eddig elért, és milyen új célokat tűz ki maga elé a második félidőre". A szervezet hamarosan egy egészen új szerepet „vállalt fel", mely bizonyos értelemben mind a mai napig tart. Ez a funkció pedig nem más, mint „Európa egyesítése", a szó földrajzi és politikai értelmében egyaránt. Az Európa Tanácsnak ugyanis sokkal kisebb erőfeszítésébe kerül felvenni egy új tagállamot, lévén „pusztán" politikai kritériumokról szó, ellentétben az unióval, mely az acquis átvételén felül nagyon komoly gazdasági kritériumokat is támaszt a jelöltekkel szemben (1. az öt koppenhágai feltételt). A hangsúly ugyanakkor áttolódott keletre: a demokrácia megszilárdítására és a parlamentarizmus 22 Külügyi Szemle
