Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Kardos Gábor: Diplomácia és az emberi jogok
Kardos Gábor feltétlenül mér egyenlő mércével, a baráti államok sokkal kedvezőbb bánásmódban részesülhetnek. Az ellentmondások csökkenthetők az államok összehangolt, nemzetközi intézményekben koordinált fellépésével, illetve azzal, ha az intézkedések megtételének lehetőségét a vonatkozó egyezményekben rögzítik, a helyzet értékelésénél a nemzetközi emberi jogi NGO-k anyagaira támaszkodnak. Jelentősége lehet annak is, ha a globális politikát folytató Egyesült Államok mellett hasonló fellépésre vállalkoznak az ilyen érdekkörrel nem rendelkező, de az emberi jogokat komolyan vevő államok, így a skandináv országok, Hollandia. Az, hogy egy állam külpolitikájának alakítása során mennyi figyelmet szentel az emberi jogok kérdésének, számos tényezőtől függ. A hatékony külpolitika általános előfeltétele az, hogy elegendő erőforrás álljon rendelkezésre a kívánt eredmény eléréséhez. Ez természetesen ebben az esetben is fontos, de nagyon lényeges az állam önmagáról és nemzetközi szerepéről kialakított képe is az emberi jogokat illetően.7 így például Magyarország a nemzeti kisebbségi jogok védelmezőjeként tekint önmagára.8 Alapvető kérdésnek tűnik az állam mérete is. A nagyhatalmak sokkal szélesebben fogalmazzák meg érdekeiket, és a nemzetközi kapcsolatok alakulásáért viselt felelősségük is elsődleges, így sokkal kevésbé folytatnak konzisztens emberi jogi külpolitikát, különösen igaz ez az Egyesült Államok esetében.9 Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a méret önmagában aligha határozza meg az emberi jogi önkép jellegét. A nemzetközi magatartást ugyanis nagyban alakítja az emberi jogok tiszteletben tartásához való történelmi viszony, jó példa erre az Egyesült Államok és Japán közötti felfogásbeli különbség. Csakúgy, mint a gyarmatosítás hiánya, például Norvégia esetében vagy annak feldolgozása, ahogyan ez Hollandiában történt, és a fejlesztési segély politika elvi jellege, illetve a külföldi katonai beavatkozás elképzelhetetlensége a kanadai külpolitikában. Ez a két utóbbi tényező egyébként egyaránt jellemzi a többi „felvilágosodott országot", az északi államokat és Hollandiát is Nem mindegy az sem, hogy milyen belső érdekcsoportok jutnak szerephez, és mennyire válnak befolyásossá a nem kormányközi emberi jogi szervezetek. Döntő fontosságú esemény volt ez téren, amikor Carter elnök az EBEE 1978. évi utótalálkozójára induló amerikai delegáció tagjainak kérte fel az amerikai emberi jogi szervezetek vezetőit. Az emberi jogok figyelembevétele a kétoldalú kapcsolatok alakítása során, elsősorban, ha kevésbé fejlett gazdaságú országról van szó, felesleges luxusnak tűnhet egy jelentős piaccal rendelkező állam tekintetében. Különösen így van ez, ha gazdasági nagyhatalmak is példát adnak erre. így járt el Japán, amikor 1989 nyarán, a pekingi Tie- nanmen téren elkövetett véres események miatt, amerikai nyomásra is csupán rövid ideig tartó és vállalatait alig érintő, úgyszólván szimbolikus válaszlépéseket tett a Kínai Népköztársasággal szemben. A gyakorlati realizmust elvileg alátámasztja az azonos nevű elmélet. A legradikálisabb megfogalmazás szerint az egymással anarchikus viszonyban álló államok nem engedhetik meg maguknak, hogy morálisak legyenek. Az erkölcsös magatartás lehetősége a nemzetközi kapcsolatokban a hatékony kor10 Külügyi Szemle
