Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Kardos Gábor: Diplomácia és az emberi jogok
Diplomácia és az emberi jogok tartására építő belső alkotmányos rendszer nem teszi feleslegessé az emberi jogok regionális, illetve univerzális védelmét. Ennek oka nem csupán az állam feletti ellenőrzés jótékony hatásában rejlik, hanem abban is, hogy az erre szolgáló rendszerek intézményesítik a politikai kultúra közvetítését, a fejlettebb jogrendszerek megoldásainak átvételét, hiszen az értelmező testületek gyakran azokat teszik meg mércének. Az emberi jogok nemzetközi jogi védelmének alapvető elvei a következők: A nemzetközi védelem kiegészítő jellege. Amíg az emberiség együttélése decentralizált államstruktúra keretében történik az emberi jogok védelmének elsődleges terepe az államok belső jogrendszere. Ez egyúttal az emberi jogok tiszteletben tartása nemzetközi jogi, az ENSZ alapokmányában rögzített alapnormája helyes értelmezéséből is következik. Az ugyanis rámutat, hogy az államoknak otthon, egyénileg és nemzetközi együttműködés útján kell azt megvalósítaniuk. A belső jogorvoslatok kimerítése. A belső jogorvoslatok kimerítésének kötelezettsége az előző alapelvből következik. Azt jelenti, hogy a nemzetközi panasz előterjesztése előtt valamennyi rendelkezésre álló és hatékony rendes hazai jogorvoslatot ki kell meríteni. Az előző követelmény arra utal, hogy az áldozattól megtagadott, tehát csupán elméletileg létező, illetve indokolatlanul és ésszerűtlenül hosszú ideig tartó jogorvoslat kimerítése nem feltétele a panasz elfogadásának. A hatékonyság követelménye a jogsérelem tényleges orvoslására való alkalmasságot kívánja meg a jogorvoslattól. Emellett általában csupán a rendes jogorvoslatok kimerítésére van szükség. Ugyancsak szükséges az úgynevezett horizontális kimerítés, amely azt követeli meg, hogy a bizonyítás eszközeivel a lehető legalacsonyabb szinten és azután a teljes belső eljárásban próbáljon meg élni a panaszos. A helyi jogorvoslatok kimerítését, mind az ENSZ, mind a regionális emberi jogi intézmények alaposan megvizsgálják, és a panasz elfogadhatósága feltételének tekintik. A párhuzamos nemzetközi eljárások elkerülése. A nemzetközi jogi védelem kiegészítő jellegéből következően egy jogsértés párhuzamos vizsgálata több nemzetközi testület előtt a figyelem és az erőforrások elfecsérlését jelentené, ezért el kell kerülni. Ez az alapelv nem abszolút. Bizonyos esetekben lehetőség van a párhuzamos eljárásokra. így például ENSZ-keretek között szerepelhet egyéni panasz alapjául az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága (Committee) előtt és a tömeges és durva jogsértések egyikeként az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága (Commission) előtt, az Európa Tanácsban pedig az Emberi Jogok Európai Bírósága, illetve a Kínzás Elleni Bizottság előtt. A legjobb védelem elve. Egy nemzetközi emberi jogi szerződés sohasem szolgálhat alapul egy részes állam számára, hogy a létező magasabb belső szintű jogvédelmet arra hivatkozással lerontson. Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi jogi védelem szintjétől csupán felfelé, azaz az egyén jogainak szélesebb köm biztosítása irányába lehet eltérni. JJa az ENSZ-szintű szabályozás a garantált jogok tekintetében szélesebb, ugyanakkor tartalmában kevésbé kiterjedt, mind mondjuk az európai, az államnak akkor sincs joga, hogy a különbségre hivatkozással szűkítse a védelmet. 2002. ősz 7
