Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Kardos Gábor: Diplomácia és az emberi jogok
Kardos Gábor III. A felelősség nemzetközi megállapítása a súlyos emberi jogsértésekért Ha legalább részben elfogadjuk a világtársadalom létrejöttének távlatát, akkor különös figyelmet kell szentelnünk az azt megelőlegező intézményi megoldásoknak, amelyek lehetővé teszik a nemzetközi közösség fellépéseit a súlyos emberi jogsértések elkövetőinek megbüntetésére. Az emberi jogok tömeges és durva megsértése általában központi állami parancsra vagy jóváhagyással történik. Az ilyen esetekért felelős politikai és fegyveres testületi vezetők viszonylag gyakran elkerülik a felelősségre vonást, mivel az esetleg utólag létrejövő alkotmányos állam is jobbnak látja azt félretenni. Következésképpen jelentős visszatartó ereje lehet, ha a nemzetközi közösség képes garantálni a bűnösök megbüntetését. A nemzetközi közösség kétféle módon teheti ezt meg. Az egyik lehetőség, hogy egyes államok univerzális büntető joghatóságot gyakorolnak a legsúlyosabb bűncselekmények (népirtás, háborús és emberiség elleni bűncselekmények) elkövetői felett, azaz saját bíróságuk elé állítják őket függetlenül attól, hogy a tettesek azt nem az ő területükön, nem az ő állampolgáraik és nem az ő állampolgáraik ellen követték el. Ezt erősítette meg az Eichmann-per. A Biztonsági Tanács megállapította ugyan, hogy Izrael megsértette Argentína szuverenitását, amikor ügynökei a területéről elrabolták a közép-európai zsidóság megsemmisítéséért felelős Eichmannt, de nem kifogásolta az eljáró jeruzsálemi bíróság joghatóságát, noha a bűncselekmények elkövetésének idején Izrael állam nem létezett, és így az áldozatok nem lehettek a polgárai. Ugyancsak az univerzális joghatóság alapján került volna sor a Pinochet volt chilei diktátor elleni eljárásra Spanyolországban, ha Nagy-Britannia kiadta volna. Az univerzális joghatóság révén került sor a két ruandai apáca elítélésére Brüsszelben, a hazájukban elkövetett népirtásban való részvételük miatt. A nemzetközi közösség másik eszköze a felelősségre vonás garantálására egyedi vagy állandóan működő nemzetközi büntetőbíróság felállítása. Tekintettel arra, hogy az ENSZ keretében évtizedeken keresztül eredménytélenül folyt egy nemzetközi büntetőbíróság felállítására vonatkozó kodifikációs folyamat, a Biztonsági Tanács 1993-ban saját határozatával, segédszervként hozta létre a volt Jugoszlávia területén elkövetett súlyos cselekmények ügyében illetékes, majd ugyanolyan alapokmánnyal a ruandai népirtás bűnelkövetőit felelősségre vonó törvényszéket. A két testület joghatóságának legfőbb elvei közé tartozik annak elsődleges jellege a nemzeti bíróságokkal szemben, amely még arra is kiterjed, hogy hamis nemzeti eljárás esetén előtte új, tényleges felelősségre vonásra kerüljön sor. A törvényszékekkel a Biztonsági Tanács kötelező határozata alapján minden állam köteles együttműködni. 1998 júliusában sikerült aláírni egy állandó jellegű, állandó hatáskörű nemzetközi büntetőbíróság alapokmányát tartalmazó államközi szerződést. Ez jelentős részben a két ad hoc törvényszék felállításának következménye. A hatályba lépéshez megkívánt hatvan ratifikációra a számítások alapján 2004-re sor keKiilügyi Szemle
