Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 3. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Kardos Gábor: Diplomácia és az emberi jogok
Kardos Gábor egyetlen állam sem utasíthatja el az emberi jogi kötelezettségeinek megsértésével kapcsolatos bírálatokat arra hivatkozva, hogy az emberi jogok érvényesítése belső joghatósági kérdés, amelybe egy másik állam illetéktelenül avatkozott be. Éppen az emberi jogi kötelezettségek eltérő szerkezetéből következően az ilyen normák esetében nem érvényesülhet a nemzetközi jogi kötelezettségek többségének esetében a normakövető magatartást elősegítő kölcsönösség. Az emberi jogi kötelezettségek esetében ugyanis a teljesítési kötelezettség objektív jeli egű és az állam saját állampolgárai, illetve a területén tartózkodó egyéb személyek irányában áll fenn. Azaz, az emberi jogok tiszteletben tartása független attól, hogy egy, a szerződésben részes másik állam hogyan jár el, hiszen a kötelezettség nem felé áll fenn. Az államoknak tehát fel kellett adniuk a nemzetközi jogi normák többsége esetében szükségszerűen érvényesülő logikát, amely szerint egy államnak csupán akkor és olyan mértékben kell teljesítenie kötelezettségét, amennyiben a partner állam is azt teszi, azaz az egyik fél nem teljesítése nem teszi jogszerűen lehetővé a másik számára kötelezettségei elmulasztását.4 Következésképpen az egyik állam emberi jogsértései igazolására nem hivatkozhat arra, hogy a nemzetközi közösség egyik vagy másik tagja szintén úgy jár el. Mindebből viszont logikusan következik az emberi jogok nemzetközi szabályozásának egy újabb döntő hatása a nemzetközi jog struktúrájára, ami nem más, mint a nemzetközi kötelezettségek végrehajtása felett őrködő eljárások, intézményi mechanizmusok rendkívüli kiterjedése. Az emberi jogi kötelezettségek megvalósítását szolgáló mechanizmusok közt kitüntetett szerepe van az egyéni panaszra építő nemzetközi kvázi bírói vagy bírói eljárásoknak. Ezek kiterjedt nemzetközi jogi létezése kétségtelenné teszi az egyén nemzetközi eljárási jogalanyiságát, amely persze feltételes, hisz az állampolgárság szerinti államnak el kell azt fogadnia. Ez utóbbi alól kivételt jelentenek az emberi jogok tömeges és durva megsért tése miatt az ENSZ-hez és más nemzetközi intézményekhez előterjesztett panaszok. Ettől különböző kérdés az egyénnek az emberi jogokkal kapcsolatos és a nemzetközi jogon alapuló fellépése a hazai bíróság előtt. Utóbbi esetben ugyanis nem arról van szó, hogy az egyén egy nemzetközi eljárás elindítására kap lehetőséget, mert állama ezt biztosítja számára, hanem arról, hogy az állammal szemben, annak bírósága előtt, hivatkozhat-e az egyén közvetlenül az államot kötelező nemzetközi emberi jogi szabályokra akkor, amikor az implementációs kötelezettségét megsértette. A nemzetközi jog azzal, hogy kodifikálja a természetjogot, korlátozza az állami szuverenitást, legitim minőségi tesztet állít a meghatározott terület és népesség felett uralkodó bürokráciák elé, aligha iktatja ki az adott állam elsődleges szerepét a végrehajtásban. Szükség van az alkotmány rendelkezésére, a nemzetközi jog belső jogforrásban való kihirdetésére és/vagy az alkotmány, illetve a legfelsőbb bíróság döntésére, hogy az emberi jogi tárgyú nemzetközi jog a rá hivatkozó személy esetében hatályosukon. Az emberi jogok nemzetközi védelmének egyik alapvető kérdése a belső jogvédelemhez való viszonya. Általánosságban elmondható, hogy az emberi jogok tiszteletben 6 Külügyi Szemle
