Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - EURÓPA - Deák András: Oroszország nemzetbiztonsági koncepciója
Deák András és a civil társadalom kiépületlensége, az orosz társadalom polarizációja és a társadalmi kapcsolatok kriminalizálódása, a szervezett bűnözés terjedése és a terrorizmus mértékének növekedése, az etnikumközi feszültségek fokozódása és a nemzetközi kapcsolatok helyzete alkotják az ország nemzetbiztonságát fenyegető belső és külső tényezők széles spektrumát." 12 Ezeket a tényezőket az 1997-es koncepcióhoz hasonlóan részletesen is kifejti. Az a tény, hogy ezen részek legjavát lényegében teljes egészében átvették a korábbi koncepcióból, már önmagában is egyfajta fokmérője a kései jelcini korszak teljesítményének. Az első és jól kivehetően legfontosabb helyre a gazdasági kérdések kerültek. Végeredményben az évtized közepére a politikai elit minden jelentősebb csoportja eljutott a gazdasági recesszió problémájához mint elsőrendű kockázati tényezőhöz. Nyilvánvaló, hogy az orosz GDP majdnem 50 százalékos csökkenésére, azon belül az állami újraelosztás ennél is radikálisabb visszaesésére a negatív társadalmi, gazdasági folyamatok java része visszavezethető volt. Végeredményben a kormányzati alternatívát nyújtó csoportok szinte mindegyike központi szerepet szánt az államnak a recesszió megfékezésében, a piacgazdaság intézményrendszerének kialakításában. Ez legélesebben épp a koncepció Kidolgozásának időszakában, az 1999-es parlamenti és elnöki választási kampány idején mutatkozott meg, amikor mindegyik mérvadó politikai erő - bizonyos mérté ig még a liberális ideológiai pólus is - különböző olvasató etatista gazdaságpolitikai programokat fogalmazott meg. A piacépítő állam víziójánál részletesebb kifejtést azonban ez a program sem ad. Ennek valószínű oka a Putyin mögött felsorakozó rendkívül színes belpolitikai koalíció eltérő és igencsak ellentmondó gazdaságpolitikai elképzeléseiben rejlik. Nem véletlen, hogy a kampánytematikában lényegében hiányoztak ezek a kérdéskörök, a választásokon kifejezetten Putyin gyenge pontjaként tartották számon a hivatalos elnökjelölt gazdaságpolitikájának kidolgozatlanságát. Fokozta az aggodalmakat, hogy a Putyin által kiemelt friss pétervári elit - javarészt a titkosszolgálatok és az erőszakszervezetek képviselői - nyilvánvalóan nem rendelkeztek a szükséges szakértelemmel ebben a témakörben.10 Ebből a szempontból ez a koncepció semmivel sem lép túl a jelcinin, nagyfokú óvatosságot mutat az általa az „állami politika elsődleges irányának" nevezett kérdéskör leírásakor.14 Ennél nagyobb változásra utalnak az orosz államiságot és a szövetségi rendszert érintő részek. Kimaradt az 1997-es koncepció már akkor is némileg pesszimista kitétele: „Az oroszországi föderalizmus védelmének legfőbb célja - a föderalista kapcsolatok konföderációvá való átalakulásának megakadályozása."15 Ugyancsak jelképes, hogy nem szerepel a központ és a szövetségi szereplők közötti szerződéses viszony fejlesztésére vonatkozó kitétel. Ugyanakkor a korábbi változatnál sokkal markánsabban rajzolódnak ki azok a pontok, amelyek akkoriban és a későbbiekben is Putyin belpolitikai programjának egyik sarokkövét jelentették: a szövetségi rendszernek az al146 Külügyi Szemle
