Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÁZSIA - Jordán Gyula - Tálas Barna: A terv és háttere. Kína 10. ötéves tervéről
A terv és háttere. Kína 10. ötéves tervéről gyárakat stb. Viszonylag széles körben, 580 vállalatnál alkalmazták az adósság részvényre való lecserélését, amellyel 405 milliárd jüan kamatot váltottak ki, s amelynek fizetését a vállalatok 2000. április elsejétől felfüggesztették. Nagy erőfeszítéseket tettek a technológiai haladás felgyorsítására, hiszen ez döntő kérdés a vállalatok versenyképességének erősítésében. Az állam a kincstári kötvények eladásából szerzett tőkéből jelentős összegeket fordított ilyen célokra. Az 520 kiemelt vállalat több mint 80 százaléka technológiai fejlesztési központokat hozott létre, és növelte K+F kapacitását. Az igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy a sikerekről szóló beszámolók - adatok nélkül - még rengeteg megoldásra váró gondot sorolnak fel, mintegy relativizálva az elért eredményeket. A túlzott optimizmust elutasító figyelmeztetések abból indulnak ki, hogy a vállalatok képessége a nehézségekből való kilábalása igen korlátozott, az állami cégeket segítő támogatást folytatni kell (magyarul: szükség van további szubvencionálásukra). Általános nyereségességük még gyenge, jobb teljesítményük alapjai nem szilárdak, a modern vállalati rendszer még nem eléggé egészséges, a menedzsment gyakran korszerűtlen és fegyelmezetlen. A termelés technikai szintje alacsony, a vállalatok képessége a technológiai megújulásra elégtelen. Egyes kínai vélemények szerint változatlanul fennmaradt a merev irányítási rendszer, a kormányzat továbbra is túlzó módon beavatkozik a vállalatok életébe. Úgy ítélik meg, hogy igazából senki sem visel felelősséget a veszteségekért, és ennek a helyzetnek a megváltoztatásához a tulajdonjogok tisztázására, a vállalatirányítási, gazdálkodási, jövedelemelosztási és munkásbiztosítási rendszerek további reformálására van szükség. A következő 5-10 évet döntőnek tartják az állami vállalatok rendbetétele szempontjából, amelyre további ösztönzést ad, de egyben a nehézségek újabb forrását is jelenti Kína várható belépése a WTO-ba. A nyugati országrész fejlesztése A kínai vezetés 2000 elején átfogó kampányt indított a középső és különösen a nyugati országrészek viszonylagos elmaradásának csökkentésére, ami természetesen az ötéves tervben is tükröződik. Kína egész fejlődését végigkíséri a regionalizáció, amelynek az egyik legmarkánsabb mai jele az ország tradicionálisan három fejlettségi sávra oszlása. A három vertikális sáv közül a keleti, a tengerparti sáv a legfejlettebb és a leggazdagabb, a nyugati a legelmaradottabb és a legszegényebb, míg a középső országrész a két szélsőség között helyezkedik el. A regionális fejlődés kiegyensúlyozása, a különbségek fokozatos kiegyenlítése az 1949 utáni kommunista vezetés egyik deklarált törekvése volt, és a maói időszak erre irányuló erőfeszítései a tengi reformidőszakban is folytatódtak.19 A több évtizedes, különböző módszerekkel kísérletező erőfeszítés sikertelenségét jelzi, hogy a most tárgyalt 10. ötéves tervben ezt változatlanul kiemelt feladatként kell szerepeltetni. A fennmaradt, sőt növekvő különbségek feszültségeket 2002. nyár 93
