Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÁZSIA - Jordán Gyula - Tálas Barna: A terv és háttere. Kína 10. ötéves tervéről
Jordán Gyula-Tálas Barna esett. Mivel az állami vállalatok gazdálkodása ilyen közvetlenül érinti a bankokat, reformjuknak gyorsabban kell haladni, meg kell előzni a bankreformokat. Az eladósodott, csőd szélére került nagy és közepes vállalatoknál - a társadalombiztosítási rendszer kiépület- lensége miatt is - Kína igyekezett elkerülni a csődöket, ehelyett az összeolvadást, a fúziókat ösztönözte egy nyereséges vállalattal. Ezek az összevonások és átszervezések azonban nem a piacgazdaságokban szokásos gazdasági megfontolások által vezérelt önkéntes akciók, hanem a kormánypolitika, az adminisztratív beavatkozás eredményei. Az állami vállalatoknál gyakran hiány van tehetséges menedzserekben, mert a vállalkozó és újító szellemű, képzett szakembereket részben taszítják a beavatkozások és a különböző korlátozások miatti kötöttségek, részben elcsábítják őket más szektorok vállalatai, a szabadabb mozgástérrel, valamint a nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülés ígéretével. Egyeseket viszont az csábított oda vagy tartott meg az állami szektorban, hogy a reformokat a vállalati aktívák illegális áthelyezésére használták saját vállalkozásaikba otthon vagy külföldön, a legtöbbször Hongkongban. A fentiekben inkább csak példaként említett problémahalmaz mellett meghökkentők azok a győzelmi jelentések, amelyek az említett három éves rendbetételi terv elsöprő sikereiről számolnak be.18 Az ilyenkor szokásos módszert alkalmazva rengeteg - sokszor nehezen összevethető és értelmezhető - adatot közölnek az elért siker illusztrálására. A lényeg, hogy a nagy és közepes állami vállalatok 2000 végére lényegesen csökkentették veszteségeiket, profitjuk 1,85-szorosa volt az 1997-esnek. A 6599 vállalat közül a veszteségesek száma 70 százalékkal csökkent, 2700 vállalatot kooperációkba strukturáltak át, az 520 kulcsvállalatból 430-at, miközben 282 teljesen vagy részben átalakult részvénytársasággá vagy korlátolt felelősségű társasággá. Az értékelés szerint döntő lépéseket tettek a kormányzati funkciók és a vállalati menedzsment elválasztása terén is. Figyelmet érdemelnek azok a módszerek, amelyeket elsősorban az állam alkalmazott a terv teljesítéséért és az ázsiai pénzügyi válság okozta nehézségek kivédése és leküzdése érdekében. Egyfelől növelte a belső keresletet (többek között az óriási infrastrukturális beruházásokkal), másfelől támogatta az exportot. Emellett csökkentette a banki kamatlábakat, foglalkozott az igazságtalan büntetések és az önkényesen kirótt pénzügyi terhek problémáival. A hatékonyság növelésére törekedve csökkentették a felesleges létszámokat, 1998 óta 1718 fúziót és csődöt hagytak jóvá. A három év alatt az állami vállalatok 21 millió főt bocsátottak el, ezek közül azonban 13 milliót különböző területeken ismét alkalmaztak, és általában biztosították az elbocsátottaknak a megélhetéshez szükséges alapvető juttatásokat. Mivel a felesleges kapacitások - mindenekelőtt a különböző kisvállalkozások, gyárak - úgymond túlzottan éles versenyt támasztottak, már 1999 végéig tömegesen zárták be ezeket: felszámoltak 31 ezer kis szénbányát, 70 kicsi és mintegy 3600 nem minősített olajfinomítót, kis vas- és acélgyártó vállalatokat 13 millió tonna acél és 18,3 millió tonna hengerelt acél kapacitással, kiiktattak kis cementgyárakat 40 millió tonna termelési kapacitással, hőerőműveket, textil92 Külügyi Szemle
