Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÁZSIA - Jordán Gyula - Tálas Barna: A terv és háttere. Kína 10. ötéves tervéről
lordán Gyula-Tálas Barna legfelső szintjének kinevezésébe és elbocsátásába. (Az ilyenfajta beavatkozás sok esetben még a vállalati reform célmodelljét képező részvénytársaságoknál is érvényesült.)14 Éppen ezért, e reform egyik fő problémája abból az ellentmondásból fakadt, hogy a kormányzat egyfelől kezdeményezője, másfelől viszont célpontja a reformnak, így esetenként komoly ellenfelévé is válhat annak. Tévedés lenne azonban egy olyan képet kialakítani, hogy a reformidőszak sikerei kizárólag a nem állami szektor fejlődésének tulajdoníthatók, abban benne van az állami szektor teljesítménye is. Igaz, itt a termelésnövekedés üteme sokkal mérsékeltebb, kisebb hatékonysággal használta fel az emberi és egyéb erőforrásokat, a piaci viszonyokhoz való alkalmazkodása is korlátozott és ellentmondásos. Továbbá, nem lehet figyelmen kívül hagyni a szektorok együttműködését, a köztük levő interdependenciát sem. Mindez azonban nem változtatott azon a tényen, hogy az állami szektor gondjai egyre súlyosbodtak, a vállalatok szubvencionálása növekvő terhet jelentett a költségvetésnek. A kínai vezetés azonban kitartott azon álláspontja mellett, hogy a piaci erők hatásának kell kitenni az állami vállalatokat, növelni kell a menedzserek autonómiáját és ösztönzését, mint a privatizációt helyettesítő megoldásokat. A párt XV. kongresszusa (1997) munkájának egyik központi témáját jelentette az állami szektor problémáinak megoldása. A kongresszus lényeges áttörést valósított meg az ehhez szükséges elméleti, ideológiai háttér megteremtésében is, amikor újraértelmezte a köztulajdon fogalmát és a köztulajdon dominanciájának felfogását. Hangsúlyozta, hogy a köztulajdon különböző formákat ölthet, az állami és kollektív tulajdonú szektorok mellett egyaránt magába foglalja az állami és kollektív tulajdon elemeit, sőt, azokat az állami vagy kollektív tulajdonrészeket is, amelyekkel az állam vagy a kollektívák rendelkeznek a vegyes tulajdonú szektorokban. A köztulajdon domináns szerepét illetően arra mutatott rá, hogy mivel a társadalmi tulajdonú aktívák vezető szerepet játszanak az aktívák egészét tekintve, az állami szektor ellenőrzi a nemzetgazdaság magját, és vezető szerepet játszik a gazdaság fejlődésében. Éppen ezért ellenőrző és versenyt formáló szerepe akkor is meghatározó, ha a gazdasági teljesítménye a nemzetgazdaság összteljesítményének már csak kisebb részét teszi ki. A kongresszus az állami szektor megélénkítése és életképességének növelése tekintetében elsősorban a nagy és közepes vállalatok reformjára koncentrált, és egészében véve a szektor rendbetételére a részvénytársasággá alakítást, a nagy vállalatcsoportok létrehozását, a trösztösítést, a szerződéses működtetést és eladást, a súlyosan veszteséges vállalatok esetében pedig a csődeljárás alkalmazását jelölte meg megoldásként.15 A nagy és közepes vállalatok helyzetének megjavítására hároméves tervet javasolt. A 305 ezer állami vállalatból 512 nagyvállalatot választottak ki, amelyek a nagy vállalatcsoportok létrehozásának az alapját képezik. Ezek aktívája, értékesítési bevétele, adóbefizetésük és profitjuk 1999-ben közel 50 százalékát tette ki az országos összesnek, és közülük 467 nyereséges volt.16 90 Külügyi Szemle
