Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÁZSIA - Jordán Gyula - Tálas Barna: A terv és háttere. Kína 10. ötéves tervéről
Jordán Gyula-Tálas Barna való segítés, amelyre felmérések szerint a felsőoktatásban részvevők legalább 20 százalékának, 720 ezer hallgatónak lenne szüksége. Ehhez képest 1999-ben mindössze 10 ezer hallgató folyamodott kölcsönért, de különböző okok miatt csupán mintegy 2 ezren kapták meg. 2000-ben a kölcsönben részesülők száma némileg nőtt, de ebből a szempontból az országos listát kiugróan vezető sanghaji főiskolákon és egyetemeken is csak 10 százalék körüli volt a folyamodók aránya. Számos ok magyarázza ezt a viszonylagos érdektelenséget. A hallgatók és a szülők egy részénél még jelen van a tradicionális felfogás és - ha tehetik - szívesebben vesznek kölcsön a rokonoktól, mint a bankoktól. Nagyobb visszatartó erő az a súlyos teher, amit magukra kell vállalni, még ha az állam esetenként át is vállalja a kamatok 50 százalékát. Ha az adós leendő fizetését 10 és 20 ezer jüan közöttire tételezzük, fizetésének 50 százalékát kellene a törlesztésre fordítania, és a helyzeten nem sokat enyhített, hogy a törlesztési időt hatról nyolc évre emelték fel. A bankok sem lelkesednek a diákköl- csönért, mert a kölcsönök összege számukra kicsi, nagyszámú munkaerőt igényel, és viszonylag nagy a kockázat. Az egyetemek és főiskolák lelkesedését lelohasztotta, hogy nekik kellett garanciát vállalni a kölcsönök visszafizetéséért, és bár ezt utóbb eltörölték, tanúként nekik és egy tanárnak szerepelniük kell, és nem fizetés esetén az ő nevüket is közzéteszik a médiában. A helyzet változásához, a banki és egyetemi kockázatok csökkentéséhez egy korszerű hitel-nyilvántartási rendszer kiépítésére lenne szükség. Az alapvető azonban az lenne, ha a kormányzat vállalná magára az egész megoldást, a tandíjak emelésénél figyelembe venné az emberek jövedelmi szintjét, lényegesen meghosszabbítaná a törlesztési időt stb. Az igazi és legfontosabb változást természetesen az jelentené, ha a vezetés valóban az ötéves tervben megfogalmazott elveknek és célkitűzéseknek megfelelően cselekedne, jelentősen növelné az oktatásra fordított kiadásokat, ténylegesen a jövőbe tett befektetésnek fogná fel a fiatalok oktatására fordított összegeket. A meggyőző sikereket felmutató ázsiai „kis sárkányok" példája is igazolja, hogy az oktatásba fektetett összegek hosszabb távon bőségen megtérülnek, és különösen tekintetbe kellene venni, hogy az információ- és tudás- gazdaság korában ez a megtérülés sokkal nagyobb mint korábban, a sokszorosát fizeti vissza az oktatási beruházásnak. Az oktatás területének egy sajátos kérdését, úgy is mondhatnánk, hogy a fentebb tárgyaltak ellenpólusát képviselik a külföldön tanuló kínai diákok. A kínai felsőoktatási rendszer korlátozott kapacitásai miatt a továbbtanulni szándékozó diákoknak csak kis töredékét képes felvenni, így aki megengedheti magának, az külföldre megy tanulni. Az 1978-tól 1995-ig terjedő 17 évben 250 ezer diák ment ilyen céllal külföldre, de közülük csak körülbelül 80 ezren tértek haza. A külföldön maradó több mint 160 ezer fő 60 százalékot meghaladó része az Egyesült Államokban maradt. Kína szempontjából ez többszörös veszteséget jelent: elvesznek a gyermek szülésével, felnevelésével, taníttatásával összefüggő ráfordítások, és ráadásul a végzett hallgató tudásával, szakértelmével más országok gazdagodásához járul hozzá.10 Az ilyen közvetettnek tekinthető veszteségeket 86 Külügyi Szemle
