Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÁZSIA - Jordán Gyula - Tálas Barna: A terv és háttere. Kína 10. ötéves tervéről
A terv és háttere. Kína 10. ötéves tervéről tetézték a Kínából évente kiáramló összegek: a statisztikák szerint évente több tízmillió jüannyi magántőke áramlik külföldre oktatási kiadások fedezésére. Ezen hatalmas tőkének vagy akár csak egy részének otthon tartása nagyban hozzájárulhatna az elégtelen állami finanszírozás kiegészítéséhez. Egyelőre azonban erről nincs szó, sőt újabb, erősödő trendként figyelhető meg, hogy már fiatalabb, tinédzser korban kezdenek tömegesen külföldre menni a diákok, újra csak megerősítve az oktatási rendszer és módszerek súlyos gondjairól és hiányosságairól visszatérően kiállított látleletet. 2000-ben már - közel 40 százalékos évi növekedési ütem után - mintegy 50 ezer főre növekedett az ilyen fiatal korban külföldre küldött diákok száma, akik mindegyike legalább 15-20 ezer USD kiadást jelent évente. Kína nagy erőfeszítéseket tesz, vonzó körülményeket kínál a külföldön végzettek hazacsábítására, a fent idézett adatok tanúsága szerint egyelőre nem sok sikerrel. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a Magyarországon élő kínaiak jobb módú rétegei is angol nyelvű iskolákba járatják, majd az Egyesült Államokba küldik egyetemi tanulmányaik elvégzésére a gyermekeiket.) Az állami vállalatok reformja A kínai vezetés egyre súlyosbodó gondjainak forrásává váltak az állami vállalatok, kevésbé hatékony termelésük, irányítási problémáik és hatalmas veszteségeik következtében. A gazdaságban betöltött szerepük, a költségvetés bevételeihez való hozzájárulásuk, a foglalkoztatás terén képviselt arányuk stb. alapján érthető, hogy a 10. ötéves terv is kiemelt hangsúllyal foglalkozik ezekkel, kijelentve: „Az állami vállalatok reformja a gazdasági rendszer reformjának a centruma." A legfontosabb feladatok közé a terv a következőket sorolja: „A központi láncszemet képező nagy és közepes méretű állami vállalatoknál tovább kell mélyíteni a reformokat, s létre kell hozni egy olyan modem vállalati rendszert, amelyben a tulajdonjogok világosak, a jog és a felelősség tisztázott, a kormányzati és vállalati funkciók szétválasztásra kerültek, az igazgatás tudományos alapon folyik, s tökéletesíteni kell a vállalat mint jogi személy igazgatási szerkezetét, hogy az a piaci verseny alanyává váljon." Ezek a célkitűzések semmiképpen sem tekinthetők újnak, hiszen a KKP Központi Bizottságának 1984. októberi ülésének nevezetes határozatában, amely lényegében elindítója volt a városi gazdasági rendszer, azon belül a vállalatok reformjának, már hasonló megfogalmazásokat találunk: „...a vállalatnak valóban viszonylag független gazdasági egységgé, szocialista árutermelővé és gazdálkodóvá kell válnia, amely maga felel nyereségéért és veszteségért... Sürgős szükség van tehát arra, hogy a reform jegyében elkülönítsük a kormányzati és a vállalati funkciókat." I1 Ez nem azt jelenti, hogy 1984 óta semmiféle előrelépésre, változásra nem került sor, de azt mindenképpen, hogy itt még továbbra is hatalmas feladatok várnak megoldásra. A probléma tárgyalásánál az előző kérdéskörökhöz hasonlóan itt is csak a helyzet néhány vonásának említésére szorítkozhatunk. 2002. nyár 87
