Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÁZSIA - Jordán Gyula - Tálas Barna: A terv és háttere. Kína 10. ötéves tervéről
A terv és háttere. Kína 10. ötéves tervéről érzetet: nem kapott külön fejezetet az utóbbi évtizedben világszerte nagy figyelmet kiváltó hadseregfejlesztés, a honvédelem kérdése, amelyet végül kissé bizarr módon „a szocialista jogrendszer kiépítésének erősítése" című fejezetben találhatunk meg. A terv lényegében - e fogalmak említése nélkül - az extenzívről az intenzív növekedési szakaszra való áttérés feladatait határozza meg, erre utalnak a tudományos-műszaki haladásra és innovációra, az oktatásügy és a szolgáltatások fejlesztésére, valamint az informa- tizálás gyorsítására helyezett kiemelt hangsúlyok. Emellett változatlanul fontos prioritásként szerepel a mezőgazdaság, az alapiparok és az infrastruktúra fejlesztése. Az utóbbi években nagy hangsúlyt kapott a belső területek fejlesztése, mert tartanak az országon belüli különbségek növekedésének következményeitől, a középső és a nyugati országrészek túlzott lemaradásától a tengerparti területek mögött. Végül szintén igen átfogó, sokféle területet és problémát magába foglaló, hosszú távú tervként szerepel a piacgazdasági rendszer további fejlesztése és tökéletesítése is. Ami a növekedési ütemet illeti, ismeretes, hogy a reformidőszak kezdetétől, 1979-től 2000-ig terjedő 22 évben a kínai gazdaság évi 9,3 százalékos átlagos növekedéssel a Kínai Népköztársaságot a világ leggyorsabban fejlődő gazdaságainak sorába emelte, amelynek eredményeként a bruttó nemzeti termék volumene hétszeresére nőtt. Ezzel messze túlteljesítette az eredetileg 1981-2000. közötti időszakra kitűzött - és akkor sokak által irreálisnak tartott - megnégyszerezés célkitűzését. A Társadalomtudományi Akadémia említett előrejelzése a következő évi GDP-növekedési rátákat prognosztizálta az egyes időszakokra: 1990-2000: 9,3 százalék, 2000-2010:8,0 százalék, 2010-2020:7,0 százalék, 2020-2030:6,3 százalék, 2030-2040: 5,4 százalék, 2040-2050: 4,6 százalék.2 Ezzel a fokozatosan csökkenő ütemmel is a feltételezések szerint a 2020-2030-ig terjedő első fejlődési szakaszban Kína GDP-je megelőzheti az Egyesült Államokét, majd a 2030-2050 közötti időszakot felölelő második szakaszban egy főre eső GDP-je elérheti a fejlett országok 2000-ben mutatott átlagos szintjét. Ezt követően a XXI. század végéig feltételezett harmadik szakaszban GDP-je mind az összvolumenét, mind pedig az egy főre eső jövedelmét tekintve világelsővé válik.3 Kínán kívül is számos szakértő készített különböző időintervallumra szóló előrejelzéseket, köztük a Világbank szakértői is.4 Ezek a prognosztikus elemzések - amellett, hogy visszatérően figyelmeztetnek a kínai statisztikák pontatlanságaira - kevés kivétellel, nagyjából a kínaiak által jelzett időszak tájékán valószínűsítik az Egyesült Államok utolérésének lehetőségét. A különböző prognózisok egyik közös jellemzője, hogy bár általában utalnak a minőségi tényezők fontosságára, de a dolog természetéből fakadóan elsősorban a mennyiségi oldalra, a GDP volumenére összpontosítanak. A10. ötéves terv azonban - mint említettük -, valamint más kínai megnyilvánulások is azt tükrözik, hogy Kína nagyon is tudatában van az intenzív fejlődés szempontjából alapvetőnek számító minőségi paraméterek fontosságának. Jól tükrözi ezt a Nemzetközi Kapcsolatok Kínai Intézetén belüli Külpolitikai Tanulmányok Központja igazgatójának, Jen Hszüe-tungnak (Yan Xuetong) válasza arra a kérdésre, hogy Kínáé vagy az Egyesült Államoké lesz-e a XXI. század, melyik 2002. nyár 81