Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÁZSIA - Jordán Gyula - Tálas Barna: A terv és háttere. Kína 10. ötéves tervéről
Jordán Gyula-Tálas Barna hatalom fog - mint leghatalmasabb ország - központként szerepelni.5 Kiindulásul emlékeztet arra, hogy az ipari társadalmak gazdasága három fejlődési szakaszon: a munka-, a tőke- és a technológia-intenzív szakaszokon ment keresztül, a világgazdaság viszont ma már a globális fejlődés időszakát éli, amely a közeljövőben az információra fog összpontosulni. A fejlett nyugati országok, mindenekelőtt az USA már elhagyták az ipari társadalmak technológiaintenzív fejlődési szakaszát is, és beléptek az információn alapuló „új gazdaság" szakaszába, míg Kína még csak most lép be az előbbi periódusba. Állítása szerint Kína csak 1999-ben ébredt rá arra, hogy a jövőbeli fejlődés sokkal inkább a tudástól függ, mint a technológiától. Ennek megfelelően át kell strukturálnia gazdaságát, és elsősorban a tercier ipart kell bővítenie. Ma az Egyesült Államokban a tudás alapú iparok, mint a tőzsde, a jogi szolgáltatások, a szórakoztatóipar, a pénzügy, az internetüzletek adják a GDP 75 százalékát. (Hozzátehetjük: példáért és összehasonlításért Kínának nem kell az Egyesül Államokhoz fordulnia, hiszen Hongkong GDP-jének több mint 80 százaléka ma is már a szolgáltatásokból származik.) Kína megújításához, a következő szakaszba való átlépéséhez jól képzett, intelligens emberek tömegére van szüksége, ehhez pedig az oktatás javítása a kulcskérdés. Ebből a szempontból Kína a múltban nem teljesített megfelelően, nem szentelt elég figyelmet az oktatásra. Az évi átlagos oktatási kiadása egy főre csak 45 USD volt, ez csak 1/50-e az USA 2304 dollárjának. (Az ilyen összehasonlítást akár igazságtalannak is tekinthetnénk, hiszen a két ország GDP-jének aránya jelenleg 1:8.) Példaként Dél-Koreát hozta fel az igazgató, amely azért tudott nagy teljesítményt elérni, mert 17 éven át kormányzati kiadásainak 20 százalékát fordította oktatásra. Végső következtetése az, hogy amennyiben Kína nem tesz hasonló erőfeszítéseket, és nem tudja elérni, hogy ifjúságának 80 százaléka felsőbb képzést kapjon, akkor képtelen lesz utolérni vagy megelőzni másokat. Ez a vélemény is arra figyelmeztet, hogy a GDP összvolumenében vagy akár az egy főre eső nemzeti jövedelem összegében kivívott elsőség sem biztosít automatikusan vezető szerepet a világban, vagyis csak ezzel, Kína nem kerülhet a „század centrumába". A10. ötéves terv azt tükrözi, hogy a kínai vezetés tisztában van ezekkel az alapvető összefüggésekkel, és a most visszatérően emlegetett „komplex nemzeti erő" döntő tényezőjének tekinti a tudományos-műszaki haladást és az innovációt. Célul tűzik ki a legmodernebb kutatási területek fejlesztését az új anyagok előállításától a genetikán és génsebészeten át az informatikáig és a nanotechnológiáig, kiemelve az alapkutatások fontosságát, a tudomány és a technika, valamint a termelés összekapcsolását. Ehhez növelni kell az állam és az egész társadalom tudományos-technikai befektetéseit, illetve ezen befektetések hatékonyságát. E célokat Kínának mielőbb el kell érnie, mert a jelenlegi helyzet távolról sem mondható megnyugtatónak. A problémákat jelezte például a svájci International Management Development Research Institute 2000. évi jelentése az egyes országok nemzetközi versenyképességéről.6 Eszerint Kína technológiai versenyképessége három hellyel esett vissza, az 1999-es 25.-ről a 28. helyre, általános nemzetközi versenyképességében pedig két hellyel, a 29.-ről a 31. helyre. Az intézet két index alapján alakítja ki egy ország technológiai innová82 Külügyi Szemle