Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Kiss J. László: A "külpolitika vége?", avagy a kül- és biztonságpolitika új modellje
A „külpolitika vége?", avagy a kül- és biztonságpolitika új modellje Az egyes tárgyterületek komplexitásának a növekedése ugyanakkor ma már nem teszi lehetővé, hogy a külügyminisztériumok a két- és sokoldalú területeken ezekkel a problémákkal egyedül birkózzanak meg. A külügyminisztériumokban hosszú ideig az általános kompetencia elve (Generalistenprinzip) uralkodott, amelynek megfelelően egy köztisztviselőnek előképzettségétől függően mindenütt alkalmazhatónak kellett lennie. A diplomata értéke nem speciális tudásán, hanem sokkal inkább azon a képességén nyugodott, hogy képes kommunikálni, tárgyalni és meggyőzni.08 A mai diplomácia napirendjének folyamatos növekedése a politikacsinálás és a -megvalósítás színtereinek a kibővülését is maga után vonja. Ez kiterjed a külügyminisztériumok és a szakminisztériumok viszonyára, azok és különböző részlegeik külföldi megfelelőikkel való kapcsolatára, valamint a nemzetközi tárgyalások és szervezetek területeire. Ezen felül két- és sokoldalú keretben olyan specifikus és komplex problémákat kell összehangolni, amelyek a szakminisztériumok szakértelmét nélkülözhetetlenné teszik. A szakminisztériumok növekvő külkapcsolatai ellenére az országok többségében a külügyminisztériumoknak az alkotmányban is megfogalmazott elvi prioritása nem változott a külpolitikai célok konkrét alakításában és megvalósításában, pl. Németországban - az EU különleges esetétől eltekintve - külföldi tárgyalásokat csak a külügyminisztérium jóváhagyásával, vagy annak közreműködésével lehet folytatni. A szakminisztériumok szerepének növekedése abban is kifejezésre jut, hogy a külügyminisztériumokban növekszik más miniszteriális területek alkalmazottainak száma. Ez a szám a kilencvenes évek második felében a német külügyminisztérium külképviseleteinek esetében 25, az Egyesült Államok diplomáciai szolgálatában a 63 százalékos arányt érte el.59 A szakminisztériumok külső tevékenységük megszervezésére különböző strukturális megoldásokat keresnek. Az unió esetében saját osztályt vagy refera- túrát hoznak létre, munkatársaikat nemzetközi szervezetekbe delegálják, s azokkal mint információs forrásokkal a későbbiekben is fenntartják kapcsolataikat. A hidegháború korszakának lezárultával a külpolitika megszabadult az ideológia és hatalompolitika kényszerű megfontolásaitól. A kelet-nyugati konfliktus terhétől mentesülve a külpolitika ilyen módon sokkal szakszerűbbé válhat. A német gyakorlatban a világpolitikai konfliktusokra különösen érzékeny fejlesztési politikát sokkal inkább ideológiamentesen lehet folytatni, mint korábban, ám ezzel együtt a „külpolitika primátusának" a követelménye háttérbe szorulhat. Pontosabban arról van szó, hogy a globalizálódás korában mind nehezebbé válik az egyes szakminisztériumok specifikus tevékenységével szemben a „külpolitika primátusát" érvényesíteni. A szakminisztériumok minél erőteljesebben alakítják külkapcsolataikat, és ezzel külpolitikai értelemben is profilírozzák magukat, annál inkább csökkenni látszik a klasszikus külpolitika kizárólagos szerepe. A külügyminisztériumokat olykor sajátos „koordinációs csapda" fenyegeti. A szakminisztériumok képviselőinek a két- és sokoldalú konzultációs kötelezettségek mind nagyobb volumenét kell teljesíteniük, ám ezzel párhuzamosan arról is gon2002. tavasz 29
