Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Kiss J. László: A "külpolitika vége?", avagy a kül- és biztonságpolitika új modellje
Kiss /. László doskodniuk kell, hogy a szakminisztériumok külkapcsolatainak mind komplexebbé váló hálózata az „állami összérdeket" szolgálja. A német külügyminisztérium gyakorlatából számos olyan példát idézhető, amely a „külpolitika primátusát" jelentő „összállami" érdekek és a szakminisztériumok külkapcsolatai közötti feszültségekre vonatkozik. Az öbölháborút követően a szövetségi kormány a térség szinte minden országának - többek között Szíriának is - támogatást nyújtott, jóllehet az emberi jogokat, a piacgazdasági elvek alkalmazását és adóssághátralékait tekintve Damaszkusz magatartása nem állt összhangban a német fejlesztéspolitika elveivel. Az 1978-as Camp David-i izraeli-egyiptomi megállapodás követően Bonn-nak a „külpolitika primátusa" értelmében felfogott álláspontja azt jelentette, hogy támogatásban részesítette azt az egyiptomi kormányt, amely a belpolitikában nem tett eleget a nyugati követelményeknek. Az NSZK-ban a külügyminisztérium és a szakminisztériumok közötti konfliktus egy másik sajátos megjelenése annak eldöntése, hogy melyik szakminisztérium politikájának elfogadása áll a legközelebb a külügyi kormányzat „összállami érdeket" megtestesítő megfontolásaihoz. A német és az amerikai gyakorlatban nem ritka a környezetvédelmi és a gazdasági minisztérium közötti célkonfliktus. Míg Németországban a klímapolitikát tekintve a környezetvédelmi tárca a mind kisebb szén-dioxid-kibocsá- tást képviselő álláspont mellett szállt síkra, addig a gazdasági tárca attól tartott, hogy ennek alapján az elkerülhetetlenné váló pótlólagos környezetvédelmi beruházások hátrányosak lehetnek a német ipar versenyképességére.60 A külpolitika-elmélet változásai: a „racionális választástól" a „globális kormányzás" modelljéig Az OECD-országok gyakorlatában többé már nem lehet a hagyományos értelemben vett centralizált külpolitikáról beszélni, még akkor sem, ha a külügyminisztériumok a külpolitikai érdekek megfogalmazásában és annak végrehajtásában továbbra is különleges felelősséget viselnek. Az empirikus külpolitika-kutatások arra hívják fel a figyelmet, hogy a szakminisztériumok a globális problémák feldolgozásával maguk is fontos nemzetközi szereplőkké váltak.61 A „nemzeti érdekek" realista perspektívájából a globális problémákat feldolgozó külpolitika adminisztratív diverzifikációja nem jöhet számításba. A külpolitikának, mint a haszonmaximalizáláson és költségcsökkentésen alapuló „racionális választásnak" a modellje szerint ugyan a globális problémák befolyásolhatják a „nemzeti érdekeket", de a külpolitika minden változása az „összállami érdek", az „államrezon" imperatívuszának marad alárendelve. Ebből a felfogásból származik a „nemzeti érdeket" képviselő külügyminisztériumnak a hagyományos elképzelése. Ez a nemzetközi politika elméle30 Külügyi Szemle
