Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Kiss J. László: A "külpolitika vége?", avagy a kül- és biztonságpolitika új modellje
Kiss J. László A globalizálódás intézményi hatása: a „külpolitika primátusa" és a szakminisztériumok „külpolitikája" A transznacionális kapcsolatok és a határokon átívelő tranzakciók hatnak a külpolitika intézményi szerkezetének a fejlődésére. A politika internacionalizálódása a nemzetközi szervezetek és intézmények keretében, valamint a külügyi tevékenység diverzifikálódása a politikai rendszerek válasza a globalizálódásra. Ebben az értelemben a külpolitika, illetve a külpolitika „globalizálódása" a globális problémák megoldásához, a „globális kormányzáshoz" való hozzájárulásnak tekinthető. A Magyarországon ma még ismeretlen empirikus külpolitika-kutatás nyugati tapasztalatai arra mutatnak rá, hogy minden szakminisztérium aktívan részt vesz az államok külpolitikai tevékenységének alakításában, nem csupán az EU-politika, hanem számos olyan politikaterületen, amelynek globális dimenziója van. A szakminisztériumok külkapcsolatainak megnövekedésével a „külpolitikai tevékenység adminisztratív diverzifikációja" megy végbe, s a folyamatnak a végét ma még aligha lehetne pontosan megbecsülni.56 Nyilvánvaló, hogy ma a külpolitika többé nem a külügyminisztériumok kizárólagos területe. Számos szakminisztérium a saját illetékességébe tartozó szakterületnek a de facto „külügyminisztériumává" vált. A transznacionális kapcsolatok hatalmas mértékű növekedésével még a közvélekedés szerint hagyományosan „belső" ügyekkel foglalkozó belügyminisztériumoknak is olyan „külső" kérdésekkel kell foglalkozniuk, mint a nemzetközi bűnözés, illegális bevándorlás, menekültkérdés, határrendészet, schengeni egyezmény stb. Az OECD-, illetve az EU-országok gyakorlatában a hivatalos kormányzati szintű találkozókon kívül a szakminisztériumok közvetlen és rendszeres „transz- governmentális" kapcsolatokat tartanak fenn a más országokban lévő partnereikkel, szakértői megbeszéléseket szerveznek, napi munkakapcsolatban vannak egymással. Fontos egy terminológiai, de egyben tartalmi különbségre rámutatni. Célszerű a szakminisztériumok külföldi kapcsolatainak összességét „külkapcsolatoknak", míg a „külpolitikát" az illetékes intézmények - mindenekelőtt külügyminisztérium, miniszterelnöki hivatal, kancellári hivatal stb. - által meghatározott „összállami érdekek" kifejeződését tekinteni. Ennek megfelelően különbséget kell tenni egyfelől a szakminisztériumok külső tevékenységének hatásai, másfelől azok következményei között. A kérdés nem kevesebb, mint az, hogy a szakminisztériumok külkapcsolatait miképp lehet alárendelni a politika és a parlament által elfogadott és a konzisztens „összállami érdekeket" szolgáló külpolitikának. A klasszikus diplomáciához nem sorolható területek és az azzal foglalkozó szakminisztériumok tevékenységének a növekedése együtt jár a koordináció szükségszerű igényével, mivel a külkapcsolatok adminisztratív diverzifikálódása a kormányokat arra ösztönzi, hogy ezt a tevékenységet a politika által megfogalmazott és a parlament által törvényesített céloknak vessék alá és ebből egy konzisztens, a mindenkori ország érdekeit szolgáló politikát alakítsanak ki.57 28 Külügyi Szemle
