Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)

2002 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÁZSIA - Katona Magda: Az afganisztáni politikai kibontakozás lehetősége

Katona Magda Tizenkét imámos síiták a hazarák, a qizilbasok. Iszmaelita síiták a Badakhsán-hegy- vidék és a Pamir kelet-iráni népcsoportja valamint Baghlan tartományban, Pul-i Khumri környékén élnek iszmaelita tádzsiko'k. Belőlük kerül ki Naderi síita milíciája, amely az Északi Szövetség (hivatalosan: Egyesült Iszlám Unió) tagja. 1.3. A modernizációs konfliktus Az érdekövezetek határát nemzetközi egyezmények titkos záradékai rögzítik napjain­kig. Afganisztán azért nem került korábban gyarmati sorba, s tudott mindkét világhá­borúban semleges maradni, később pedig azért nem tagolódott be egyik szövetségi rendszerbe sem, mert területén húzódik a nemzetközi, nagyhatalmi érdekövezetek ha­tára. Ennek ára azonban az volt, hogy Afganisztán kimaradt a modernizációs áramlatok­ból. Amikor az egyik nagy játékost, a cári Oroszországot felváltotta a Szovjetunió, 1929- ben egyszer már megkísérelték elbillenteni ezt az egyensúlyt egyik irányba, és olyan káoszt teremteni, amely az ország széthullásához vezet. Akkor azonban a Szovjetunió hatalmi szervein belül, amely ezt a helyzetet erőszakosan előidézte, többféle koncepció harcolt egymással, és alig egy év után az egyensúly helyreállt. (A Cseka támogatta az írástudatlan tádzsik Habibullah Kalakanit a „Vízhordó Fiát", kijátszva az etnikai kár­tyát, míg az állami vezetés ragaszkodott hozzá, hogy hagyják, hogy a britek hatalomra segítsék a pastu, Mahammadzai-dinasztiából való törvényes királyt, Mohammad Na­der sahot). Az 1930-ban hatalomra került uralkodó és fia Mohammad Zahir, aki 1933- ban követte apját a trónon, ezért igen óvatosan modernizált. Következésképpen e mo­dernizáció nemcsak lassú, de felszínes is volt, és az országban továbbra is középkori ál­lapotok uralkodtak, de amíg ez a külső erőegyensúly fennállt, Afganisztánban viszony­lagos rend és béke honolt. A korábbi afgán uralkodókhoz hasonlóan afgán (pastu) nem­zetiségű uralkodó óvatos lépésekkel próbálta egységes nemzetbe rendezni a számos nemzetiségből, etnikai csoportból és törzsből álló lakosságot. 1964-ben az ország alkot­mányos monarchia lett, többpártrendszer jött létre, országgyűlési választásokat írtak ki, amelyen több nő is képviselői mandátumhoz jutott. Afganisztánon belül és ami még fontosabb, Afganisztán körül akkor kezdődtek a gondok, amikor ezt a rendkívül kényes hatalmi egyensúlyt ismét megsértették. Köz­ben a kétpólusú játszma másik pólusán az 1947-ben felbomlott brit-indiai gyarmatbi­rodalmat az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei váltották fel. 1973-ban meg­döntötték a királyságot. Az új köztársasági elnök, a király unokafivére, Mohammad Daud Khan szerette volna nyugati mintára felgyorsítani a modernizációt, az egységes nemzetté válási folyamatokat, a makrokonszolidációt pastunizációs politikával siettet­te, az ország feladta volna a semlegességét, belépni készült a CENTO-ba. Jellemző továbbá a hatvanas-hetvenes évekre, hogy a kétpólusú játszmában újabb szereplők, a regionális hatalmi szerepre törő szomszédok, Irán, Pakisztán, Kína is meg­54 Külügyi Szemle

Next

/
Thumbnails
Contents