Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÁZSIA - Kollár János: Törökország a terrorizmus ellenes küzdelemben. "Az iszlám mintaállam" szerepe szeptember 11. után
Kollár János ami valósággal sokkolta a török közvéleményt. Az alkotmány - amelyben az iszlám szó nem szerepel - tiltja a vallás politikai célokra történő felhasználását. A bírói hatalom legutóbb 2001 tavaszán tiltotta be a politikai iszlám erőinek sokadszorra újraszervezett pártját, amely ezúttal az Erény Pártja (Fazilet Partisi) nevet viselte. Elődje, a Nec- mettin Erbakan által vezetett Jólét Pártja (Refah Partisi) az 1996-os választásokat megnyerte, és koalíciós kormány tagjaként hatalomra jutott. Az újabb betiltás nyomán a párt kettészakadt: a konzervatív párttagok a Megelégedettség Pártjába (Saadet Partisi) tömörültek, míg a magukat „valóban demokratikusként" bemutató erők az Igazságosság és Haladás Pártját hozták létre (Adalet ve Kalkinma Partisi - AK Partisi). Ezek a pártok jelenleg is jelentős társadalmi támogatottsággal rendelkeznek. A török politikai iszlám nemcsak a vallás megőrzése, nagyobb társadalmi szerepe mellett száll síkra, hanem egyben a szélsőséges, erőszakra is hajlandó elemek, erők gyűjtőhelye is. Ez utóbbiak megtartása - vagy saját meggyőződésük okán - a párt vezetői számos alkalommal tettek utalást az erőszak használatára, az iszlám ítélkezés bevezetésének szükségességére, amely kijelentések pártjuk betiltásának alapját képezték. Eközben az emberi jogok „bajnokainak" szerepében tetszelegtek, mivel propagandatevékenységük, a hatalom megszerzése csak akkor lehetséges, ha ehhez a demokratikus jogok biztosítottak. A Nyugat rossz szemmel nézte, kifogásolta az iszlamista politikai pártok betiltását, s a török politikai elit számára szinte megoldhatatlan feladatot jelentett ezen vallásos politikai erők kezelése és a demokratizálás folytatása. Még a szeptember 11-ei eseményeket megelőzően azonban gyökeresen megváltozott a helyzet, mivel az Európai Bíróság jogosnak ítélte az Erény Pártjának betiltását. Ezt követően s főképpen szeptember 11-e után nyugati részről jóval óvatosabban közelítenek a török demokratizálódásnak az iszlám politikai erőket érintő kérdéseihez. A török atatürkisták - élükön a hadsereggel - eddig tehát sikeresen megvédték az országot az „iranizálódástól".8 A muzulmán világban példátlan mértékű szekularizációra büszke értelmiség legfrissebb szociológiai kutatásai azonban óvatosságra intenek. A Török Gazdasági és Szociológiai Tanulmányok Alapítványának 2001-ben készített reprezentatív felmérése9 szerint a lakosságnak csaknem egynegyede helyesli a vallásos alapon működő pártok létezését, 16 százaléka „nem találja károsnak, ha a vallás irányítaná az állam rendjét és a politikai berendezkedését". A lakosság több mint 8 százaléka szerint az atatürki forradalmak (modernizációs intézkedések) nem vitték előbbre az országot, több mint 10 százaléka szerint lehetővé kellene tenni, hogy a férfiak négy feleséget tarthassanak! Csaknem minden harmadik (!) megkérdezett személy úgy gondolja, hogy „nincs jó ember azok között, akik nem hisznek Allahban", és elsősorban muzulmánnak, másodsorban töröknek tartja magát. Az 1980-as és kilencvenes években az iszlám újjászületésének tanúi lehettünk10, s ez fokozottan érvényes Törökországra. Az iszlám gyors ütemű itteni térhódításának egyik oka, hogy a civilizációt váltó ország nehézségeit a Nyugat - főképpen az EU, 30 Külügyi Szemle
