Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÁZSIA - Kollár János: Törökország a terrorizmus ellenes küzdelemben. "Az iszlám mintaállam" szerepe szeptember 11. után
Törökország a terrorizmusellenes küzdelemben amelybe igyekezett11 - nem fogadta kellő megértéssel, és nem támogatta közeledését a török törekvéseknek megfelelően. Turgut Ozal12 kormányfőként maga is érezte a társadalom széles rétegei részéről jelentkező igényt az iszlám hagyományok és gondolkodás megerősítésére, miközben úgy vélte, hogy a vallásosság terjedése felhasználható a kommunista eszmék térhódítása ellen is. Pártjában fontos szerepet töltöttek be az isz- lamosodás hívei. Ozal halála után az általa alapított, gyűjtőpárt jellegű Haza Párt (Anavatan Partisi) fokozatosan vesztett erejéből, és a politikai iszlám az Erbakan vezette Jólét Pártját erősítette. Az elhatalmasodó korrupció, a társadalom szociális polarizációjának fokozódása, a kommunista világrendszer és ideológia bukása miatt a vallásban boldogulást keresők nagy száma mind az igen tehetséges és okosan politizáló iszlám erőket gyarapította. Erbakan pártja az 1996-os választásokon győzelmet aratott, és a két rivális jobbközép párt egyikével, Tansu (filler asszony Igaz Út Pártjával (Dogru Yol Partisi) koalíciót alkotva hatalomra került. A hadsereg a háttérben kivárt, és egészen 1997. február 28-áig a civil vezetésre hagyta az iszlám szélsőségek elleni fellépést. Ekkor - a Nemzetbiztonsági Tanács ülésén - döntött úgy, hogy intézkedéseivel megállítja a nyugatosodás elleni folyamatot. A hadsereg háttérből gyakorolt nyomására Süleyman Demirel államfő (akit 1980-ban éppen a katonák távolítottak el a hatalomból) egy ügyes trükkel, ám formailag teljesen törvényesen megbuktatta Erbakan kormányát13. Az ezt követő kormányok idején bírósági eljárás indult számos iszlamista vezető ellen, betiltották az engedély nélkül működő és fundamentalista tanokat terjesztő tanfolyamokat, oktatási intézményeket, az engedélyezett vallási iskolák („imam-hatip okullan") tevékenységét korlátozták, normalizálták a szétzilált külpolitikát14, és eltávolították a hadseregből a szélsőségesen vallásos elemeket. A „február 28-ai folyamat" azóta is tart: az atatürkista alkotmánybíróság 2002. január 9-én korlátozó intézkedéseket hozott Recep Tayyip Erdo- gan, az iszlamista AK-párt elnöke ellen, megakadályozva ezzel a politikai iszlám legnépszerűbb, legkarizmatikusabb törökországi vezetőjének jövőbeni miniszterelnökjelöltségét. A „fényes jövőről" szólva ismét hangsúlyozzuk, hogy a török társadalmigazdasági fejlődés - nem töretlenül, de - folytatódik. Ozal kormányzása idején a zárt török tervgazdaság egyre liberálisabb, nyitottabb, valódi piacgazdasággá alakult, miközben számos állami és magán nagyberuházás valósult meg infrastrukturális és ipari területen. A GDP átlagos növekedése a „török csoda"15 szakaszában, 1984 és 1987 között 6,5 százalék volt, 1995 és 1999 között 3,9,2000-ben 7,2 százalék. Az EU-integrá- ciós törekvések nyomán újabb és újabb törvényeket hoznak a török parlamentben a bankrendszer megújításáról, a privatizációról, a szabad versenyről, a nemzetközi választott bíróság elfogadásáról, a társadalombiztosítás reformjáról, a szociális háló kialakításáról stb. Politikai téren - az EU iránymutatásai alapján - törvények születtek a nyelvhasználatról, az emberi jogok tiszteletben tartásáról, a pártok működésé2002. nyár 32
