Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 2. szám - NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK ÁZSIA - Kollár János: Törökország a terrorizmus ellenes küzdelemben. "Az iszlám mintaállam" szerepe szeptember 11. után
Törökország a terrorizmusellenes küzdelemben A grandiózus múlt alatt legtöbben az Oszmán Birodalomra gondolnak, de véleményem szerint bátran idevehetjük Atatürk tevékenységének időszakát is. Még a modern török állam megalapítójának törökországi méretű kultuszát elutasító külföldiek is elismerik, hogy Atatürk olyan mértékben forradalmasította a török társadalmat, amire igen kevés példa található a világtörténelemben. A légi közlekedéstől a divatig, az archeológiától a művészetekig a társadalmi élet szinte valamennyi területén új, európai igényű elvárásokat, normákat, fejlődési irányokat határozott meg, amelyek többsége még ma is érvényes. Az atatürki fejlődés és a világpolitikai feltételek alakulásának egyenes következménye volt Törökország NATO-tagsága 1952-ben.:’ Alá kell húznunk, hogy Törökország a nyugati civilizáció politikai-katonai szövetségének azóta is egyetlen muzulmán tagja. A török fejlődés hasonlóképpen logikus eredménye az ország 1964-ben elnyert társult tagsága az Európai Unióban, majd tagjelöltsége 1999-ben. Az ország átalakulása, demokratizálódása ma is folyik. A szakadék, amelyen a török társadalom átkelőben van, oly mély, hogy ez a fejlődés csak kilengésekkel nehezített, egyenetlen folyamat lehet. A hadsereg, amelynek élén Atatürk felszabadította a fél tucat ellenséges ország megszálló hadseregeinek elnyomása alól az országot, alkotmányban rögzített feladatának megfelelően több ízben is beavatkozott a politikai életbe, hol nyüt puccsokkal, hol pedig ultimátumokkal, üzenetekkel, levelekkel, nyilatkozatokkal, figyelmeztetésekkel, sőt ennél is finomabb eszközökkel, afféle szürke eminenciásként. A hadsereg alkotmányos politikai feladata, illetve a török atatürkisták - köztük a tábornokok - megfogalmazása szerint „biztonságpolitikai" szerepe (az EU-integráció érdekében hozott alkotmánymódosítás ellenére) azóta sem változott.6 A parlamentáris köztársaság államgépezete működik, a választások demokratikusak, de a hadsereg továbbra is hallatja hangját - az alkotmánynak megfelelően - az ország biztonságára hatást gyakorló legfontosabb kérdésekben. A hadsereg szerepe - amely nem felel meg a koppenhágai kritériumoknak7 - az ország demokratikus fejlődésével, a politikai kultúra demokratizálódásával, „nyugatiasodásával" egyre inkább a háttérbe szorulhat, majd elhalhat, erre azonban a belátható jövőben nem kerül sor. (A hadsereg mai szerepével kapcsolatban az alapkérdések: Mennyire segíti elő a hadsereg atatürki elvekkel való fellépése az ország európai integrációját? Hatalmánál fogva élen járhat-e az ország demokratizálódásában? A válasz külön tanulmányt kíván.) A hadsereg szerepét alkotmányos formában megjelenítő Nemzetbiztonsági Tanács az elmúlt években több ízben is az ország belső biztonságát fenyegető legnagyobb veszélyként értékelte az iszlám fundamentalizmust. A 99,8 százalékban iszlám vallású, 67 milliós lakosságú országban az „iszlám terrorizmus" nem öltött olyan méreteket, mint Algériában, azonban a török Hezbollah és egy-két más szervezet felgöngyölítése során 2000-ben több tucat, rendkívüli bestialitással elkövetett gyilkosságra derült fény, 2002. nyár 29
