Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Kiss J. László: A "külpolitika vége?", avagy a kül- és biztonságpolitika új modellje
A „külpolitika vége?", avagy a kül- és biztonságpolitika új modellje hoz fűződő kooperatív és békés viszonyt. A „metahatalom" a társadalmi szereplők kölcsönhatásának a növekedését jelenti, és segíti a belpolitikához hasonló állapotok kialakulását a nemzetközi politika területén is. A hatalom gyakorlásának újabb formái esetében sokkal szerencsésebb, ha inkább a strukturális, de még inkább, ha az institucionális hatalom kifejezést használjuk. A nemzetközi politikaelmélet konstruktivista irányzatához közel álló Katzenstein az NSZK integráción belüli hatalmát elemezve lényegében az institucionális hatalomról, illetve a hatalom institucionalizálódásáról beszél. Eszerint egy gazdaságilag és pénzügyileg meghatározó tagállam képes arra, hogy hatalmát a közösségi intézményekben és azok állandó fejlesztésében „puhítsa fel", s ezzel azt elfogadhatóvá is tegye. Egy tagállam saját intézményi, pénzügyi-stabilitási stb. normáinak integrációs keretbe illesztésével növelheti „puha hatalmát", de mivel ez az egész integráció fejlesztését szolgáló intézményi keretekben történik, azzal a többieknek is elfogadhatóvá is válik.40 Egy tagállam az EU-ban képes befolyását fenntartani, ha az integrációs politika fejlesztésének centrumában van, s így a saját hozzájárulásának a növelésével a kompromisszum- és konszenzusalkotást irányítja, a napirendeket meghatározza, de legalábbis azok összeállításában folyamatosan kezdeményező szerepet vállal. Sokak számára az EU a „globális kormányzás" (global governance) laboratóriuma. Az EU-ban a gazdasági és társadalmi szereplők közötti interakciók, a többszintű döntés gyakorlata már most a belpolitikához hasonló állapotokat hozott létre. J. Ruggie arra mutat rá, hogy az EU a posztmodern politika igazi területe. A nemzetközi politika az EU-ban nem nemzeti, nem kormányközi, de nem is szupranacionális, s mint olyan, már régen nem tizenöt egymástól elválasztott és egymástól különböző helyről történik. Az a folyamat, amelyben a tizenöt tagország a saját identitását meghatározza, növekvő mértékben befolyásolja a többi tizennégy létezését. Mivel a területi konfliktusok a nyugat-európai államok identitásában már nem játszanak szerepet, így az EU képes arra, hogy a tagállamok identitását formálja, egyes esetekben pedig jelentősen átalakítsa. Az európai identitás ilyen módon összeköti a politikának mind a nemzeti, mind a nemzetközi szintjeit, és alakítja a szereplők érdekeit és identitását.41 A nukleáris elrettentéstől a humanitárius inteiu énei óig: a biztonságpolitika átalakulása A hidegháború idején a politikusoknak és a katonáknak elsősorban azzal kellett foglalkozniuk, hogy mind a nukleáris háború kitörését, mind a második világháborút megelőző rossz hírű megbékítési politikának (appeasement) a visszatérését megakadályozzák. A nukleáris fegyverek az elrettentés fegyverei voltak, politikai elfogadásuk 2002. tavasz 21
