Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Zeidler Miklós: A Magyar Külügyi Társaság és folyóirata: a Külügyi Szemle (1920-1944)
A Magyar Külügyi Társaság és folyóirata: a Külügyi Szemle (1920-1944) los támogatásról más forrást nem ismerünk, mégis biztosra vehető, hogy az korábban és később is a folyóirat rendelkezésére állt - és aligha csupán a Tébe részéről.)43 Az olvasóközönség és a folyóirat szerzői közötti távolság lerövidítésére indult meg 1934. végén a Külügyi Szemle vacsorák sora a Vadászkürt szállóban. E rendezvényeket természetesen nem a laikusok, hanem a társasági életben és a nemzetközi tudományokban egyaránt járatos személyiségek látogatták. A másfél év alatt megrendezett hat vacsora mindegyikén egy külügyekkel hivatásszerűen foglalkozó neves személyiség tartott előadást valamely aktuális külpolitikai témáról. Ez a fórum 1936 nyarán megszűnt, s a következő év végén a helyét az amerikai minták szerint rendezett, Gellért szállóbeli Külügyi Vitavacsorák vették át, ahol az előadásokat vita követte. A Külügyi Szemle irányításában a harmincas évek közepén változások történtek. Horváth Jenő 1933. július 1-jével lemondott főszerkesztői tisztségéről. (Horváth már 1931 óta szerkesztette az MKT régóta tervezett angol nyelvű folyóiratát, a South Eastern Affairs!, 1933-ban pedig főgimnázium és nevelőintézeti igazgatói kinevezést kapott.) Új főszerkesztőt nem neveztek ki, a lapot ezután Drucker György felelős szerkesztő és Gratz Gusztáv, a szerkesztőbizottság elnöke jegyezte. 1936. június 30-án azután Gratz is távozott, helyére a szerkesztőbizottság addigi elnökhelyettese, Eöttevényi Olivér került. A szerkesztési elveket azonban e személycserék nemigen befolyásolták. A folyóirat egyetlen politikai irányzattal sem óhajtotta azonosítani magát: alapelve volt, hogy „a közvélemény felvilágosítása érdekében a legkülönbözőbb felfogásoknak ad helyet".44 A háborús években különösen fontossá vált a lehetőleg pártatlan, hiteles tájékoztatás, s e szándékukat a szerkesztők 1940-től az impresszumban is feltüntették: „A Külügyi Szemle feladata egészséges, józan külpolitikai közvéleménynek szakszerű tájékoztatás útján való kialakítása - szólt a közlemény. - E célból folyóiratunk semmiféle irányzattal nem azonosítja magát, hanem a legkülönbözőbb felfogásoknak is helyet ad. A közzétett tanulmányok és cikkek tehát mindenkor szerzőik egyéni véleményét tükröztetik vissza." E szerkesztőségi megjegyzés, mely nem éppen szokatlan a hasonló folyóiratoknál, akkor nyer különös értelmet, ha figyelembe vesszük, hogy 1939 és 1944 között a Külügyi Szemle szívesen és meglepően nagy számban közölt az angolszász hatalmak külpolitikájával foglalkozó tényszerű tanulmányokat, míg például a német vagy olasz politikáról csak elvétve. Ugyancsak a folyóirat fontos rovata volt ezekben az években a Nemzetközi okmánytár, amely a nemzetközi kapcsolatok egykorú dokumentumainak közreadásával háborús időben is példamutató módon tett eleget a pártatlan tájékoztatás követelményeinek.45 Az olvasóközönség háború iránti érdeklődése és a Külügyi Szemle külpolitikai nevelés iránt elkötelezett szerkesztőinek szándéka találkozott, amikor lehetővé vált, hogy 1940 januárjától a folyóirat kéthavonta jelenjék meg.46 Az MKT-ban 1938 kora nyarán - a magyar külpolitika revíziós sikereinek hajnalán - már abban bíztak, hogy a Külügyi Szemle hamarosan havilap lehet, a pénzhiány azonban ezt megakadályozta.47 A háború persze nem csupán konjunktúrát, hanem komoly nehézségeket is támasztott. Az évi 2002. tavasz 171
