Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Zeidler Miklós: A Magyar Külügyi Társaság és folyóirata: a Külügyi Szemle (1920-1944)
A Magyar Külügyi Társaság és folyóirata: a Külügyi Szemle (1920-1944) kai és bő traktákkal tették változatosabbá a programot Budapesten és vidéken egyaránt.19 Az évtized folyamán azután a társaság népszövetségi kapcsolatai fokozatosan gyengültek. Magyarországnak a Nemzetek Szövetségéből 1939 áprilisában történt kiválásával és az NLNU jelentőségének csökkenésével az MKT végül lényegében elhagyta az uniót. Fennállása alatt az MKT élénk kapcsolatokat ápolt a külpolitikai kérdések iránt érdeklődő többi hazai szervezettel is - személyi és intézményi szinten egyaránt. Az MKT és a rokon szervezetek tagsága részben átfedte egymást - különösen igaz volt ez a vezérkarokra - így folyamatosan tájékozva voltak egymás tevékenységéről, ami önmagában is megkönnyítette, sőt automatikussá tette az együttműködést. A harmincas években például Apponyi Albert az MKT mellett a Szent István Akadémiának is elnöke volt - sőt, még 1927-ben először őt szemelték ki az MRL élére is -, Lukács György pedig ott ült az MKT és az MRL vezetőségében. Pékár Gyula az MKT társelnöki, majd elnöki tisztén kívül magáénak mondhatta a Turáni Társaság elnöki, valamint az MRL és a Társadalmi Egyesületek Szövetsége (TESZ) társelnöki címét is. Teleki Pál az MKT és a Turáni Társaság társelnöke, valamint a TESZ fővédnöke volt, azonkívül elnöke a Magyar Statisztikai Társaság Államtudományi Intézetének. A szervezetek rendezvényeikre kölcsönösen meghívták, sőt gyakran előadók küldésére is felkérték egymást. Az egyes szervezetek címlistáira a rokon célú társaságok is felkerültek, s ez azt jelentette, hogy kiadványaikat - általában ingyenesen vagy kedvezményesen - kölcsönösen megküldték egymásnak. Az MKT könyvtára például számos bel- és külföldi társasággal állt cserekapcsolatban, aminek keretében gyorsan és biztosan hozzájuthattak a fontos művekhez, az ellenértéket pedig saját kiadványokkal egyenlíthették ki. A könyvtár adományokat is szívesen fogadott, és nem röstellte „tisztelt tagjait és jóakaróit" felkérni, hogy „ha oly külügyi vonatkozású könyvek, füzetek vagy folyóiratok vannak birtokában, amelyeket már elolvastak és amelyek elajándékozásával örömet akarnak másoknak is szerezni, kérjük szerencséltessék meg ezekkel a Magyar Külügyi Társaság könyvtárát és annak olvasóit."20 A szervezetközi kapcsolatok közül kiemelkedett az MKT és az MRL másfél évtizedes együttműködése. A két szervezet közös programokat rendezett, így például 1928 májusában, amikor Rothermere lord fia magyarországi látogatása idején az ifjú Esmond Harmsworth budapesti programjának nagy részét együtt állították össze. A társaság és a liga kooperációja e téren később hovatovább rutinszerűvé vált, hiszen ők gondoskodtak a húszas évek végétől egyre nagyobb számban Magyarországra érkező külföldi újságíró-, képviselő- és tudóscsoportok megfelelő tájékoztatásáról és szórakoztatásáról is. Felmerült olyan elképzelés is, amely a két szervezet külpropagandájá- nak összehangolását célozta. A terv az volt, hogy először Londonban az MKT egyik titkárának vezetésével, majd később más európai fővárosokban olyan közös képviseleteket alakítsanak, amelyek a magyar követségek tehermentesítésével folytatnának propagandát. A titkárságok a húszas és harmincas évek fordulóján valóban meg is nyíltak, irányításuk azonban kizárólag az MRL hatáskörébe tartozott. Az MKT-nak informális 2002. tavasz 159
