Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Zeidler Miklós: A Magyar Külügyi Társaság és folyóirata: a Külügyi Szemle (1920-1944)
A Magyar Külügyi Társaság és folyóirata: a Külügyi Szemle (1920-1944) Semmiféle idegen befolyást a magunk dolgába nem tűrünk. A magyar érdekek csorbítását sehol meg nem engedjük."8 A minden várakozáson túl elhúzódó első világháború vége felé a külügyekkel foglalkozó magyar politikusok és értelmiségiek nem kis része osztotta e véleményt. A tisztázatlan magyar háborús célok, a hatalmas véres veszteség, az élelmiszerben korábban dúskáló Magyarországot immár szintén elérő nélkülözés, a frontkatonák és a hátország fásultsága erősen háborúellenes hangulatot teremtett. A bizonytalanság érzése és a békevágy még azokban is megerősödött, akiket annak idején a Szerbia elleni röpke büntetőhadjárat varázsigéje és a kezdeti sikersorozat elkápráztatott. A különböző hivatalos helyekről elindított békekísérletek nyilvánosságra kerülése után a háború mielőbbi lezárásának gondolata általános és lényegében veszélytelen beszédtéma lett. Azok, akik tovább haladtak e logika mentén, nem kerülhették meg a kérdést: miképpen lehetne a magyar érdekeket a háború után a birodalmi külpolitikában jobban érvényre juttatni - hogyan volna elkerülhető, hogy Magyarország a jövőben olyan háborút vívjon, amelyből csak kára származhat. Paikert úgy képzelte, hogy a „Magyar Külügyi Társaság" erre is megoldást kínálhat: a megalkotandó szervezet afféle árnyékminisztériumként jelent meg gondolataiban, amellyel „a még nem létező magyar külügyminisztériumot" kívánta pótolni.9 Az MKT kezdeteiről keveset tudunk, mégis valószínűnek látszik, hogy 1918 ősze lehetett az az időszak, amikor - sok szélsőjobboldali társadalmi szervezethez hasonlóan - a kritikussá váló hadi-külpolitikai helyzet végül életre hívta a társaságot. Az MKT formálisan még meg sem alakult, amikor 1918 késő telén már negyedik vitaülését tartotta. E vitaüléseken politikusok, diplomaták, tudósok, újságírók, jogászok, gazdasági szakemberek vettek részt. A felszólalók - köztük olyan elismert tekintélyek, mint Marczali Henrik, Hegedűs Lóránt, Apponyi Albert gróf - Angliáról, Amerikáról, Magyarország és Anglia érdekközösségéről, valamint a magyar-amerikai kapcsolatokról beszéltek, ami hűen tükrözte a születőben lévő társulat külpolitikai érdeklődését. Jelezte továbbá, hogy az MKT egyrészt felismerte az angolszász hatalmak megnövekedett nemzetközi presztízsét és hatalmát, másrészt - az előbbiekből következően - a háború antantellenes propagandájával szemben megpróbálta előkészíteni a közvéleményt is az új hatalmi együttállás által megszabott külpolitikai konzekvenciák levonására.10 A tanácskormány idején az MKT visszavonult, s a valódi szervezőmunka nagyjából 1919 őszén, az állami szervek és a kormányzati rend helyreállításával párhuzamosan vett új lendületet. Paikert 1920. március 10-én levelében mutatta be a MKT-t Somssich József gróf külügyminiszternek: „A Magyar Külügyi Társaság célja és hivatása a magyar állam és nemzet külügyi érdekeinek minden téren, különösen társadalmi téren való hathatós és eredményes érvényesítésében közreműködni." A levél melléklete az alapszabály tervezetét és a megválasztandó tisztikar listáját is tartalmazta. Ez utóbbi jól tükrözte az alapítók ama elhatározását, hogy a társaság „szigorúan keresztény és nemzeti alapon áll, tagjaitól tehát megkívánja, hogy ez irányban minden tekintetben megfeleljenek". 2002. tavasz 155
