Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Zeidler Miklós: A Magyar Külügyi Társaság és folyóirata: a Külügyi Szemle (1920-1944)
A Magyar Külügyi Társaság és folyóirata: a Külügyi Szemle (1920-1944) 1918 késő őszétől kezdve egyre-másra alakultak az olyan társadalmi szervezetek, amelyek külügyi kérdésekben is állást foglaltak vagy tevőlegesen eljártak. Az első ilyen alakulatok a röviddel a háborús összeomlás után létrejött független, de az állam politikai és anyagi támogatását élvező menekültsegélyező egyesületek voltak. E szervezetek agitációs munkát is végeztek, tisztviselőik pedig többnyire maguk is csak röviddel azelőtt kényszerültek otthonuk elhagyására. Propagandatevékenységük elsősorban arra irányult, hogy a nemzetiségi területek lakosságát s benne a nem magyar ajkú népességet meggyőzzék, hogy egy esetleges népszavazás alkalmával a Magyar- országhoz tartozás mellett voksoljanak. Ugyanekkor sorra alakultak az ország területének védelmére felesküdött egyesületek is. A Magyarország Területi Épségének Védelmi Ligája (Tevéi) 1918 novemberében jött létre s mintegy másfél éven át a legismertebb és legtevékenyebb propagandaszervezet volt. Agitációja egyszerre irányult a magyarság hazafias hangulatának felszítására és a békekonferencia, valamint a volt nemzeti kisebbségek megnyerésére. De a forradalom, majd a tanácskormány bel- és külpolitikájával elégedetlen, gyorsan elszaporodó hazafias szervezetek szinte mindegyike folytatott irredenta propagandát. Közülük a legismertebb a Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE), az Ébredő Magyarok Egyesülete (ÉME) és a Magyar Nemzeti Szövetség (MNSZ) volt.2 A trianoni béke törvénybe iktatását követően, 1921. július elején a kormány feloszlatta az irredenta egyesületek egy részét, mivel azok működése nem volt összeegyeztethető békeszerződéssel. A menekültszervezetek formálisan megszűntek, az irredenta tevékenységet folytató egyesületeket pedig a kormány közreműködésével átszervezték. A Tevéi örökségét például az MNSZ vette át, a kormány pedig augusztusban felállított egy csúcsszervet, a Társadalmi Egyesületek Szervezetének Központját (TESZK), amely állandó kormányfelügyelet mellett, Teleki Pál irányítása és Papp Antal államtitkár vezetése alatt működött, s összehangolta a különböző kisebbségi- és propagandaszervezetek munkáját.3 A TESZK hatáskörébe tartozott az MNSZ felügyelete éppúgy, mint a romániai, jugoszláviai és csehszlovákiai magyarság ügyeit - elsősorban a magyar kisebbségek segélyezését - intéző Népies Irodalmi Társaság, Szent Gellért Társaság és Rákóczi Szövetség működésének koordinálása. Az 1918-1919 folyamán spontán létrejött irredenta szervezetek egy része ezzel kormányellenőrzés alá került s egyben felhatalmazást kapott az elcsatolt magyarság ügyeinek intézésére.4 A magyar revíziós külpolitika és külpropaganda megélénkülése idején - ami voltaképpen az olasz-magyar barátsági szerződéssel és a Rothermere lord által megindított, etnikai határmódosítási javaslaton alapuló magyarbarát sajtókampánnyal vette kezdetét - a Trianon-ellenes társadalmi mozgalom vezetéséért a társadalmi szervezetek között valóságos vetélkedés indult. Ez hamarosan a Magyar Nemzeti Szövetség és az 1927-ben alakult Magyar Revíziós Liga (MRL) közötti rivalizálássá szűkült, s végül az utóbbi győzelmével zárult. A húszas évek végétől e „csúcsszervezet" feladata lett a direkt külpropaganda mű2002. tavasz 153
