Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Zeidler Miklós: A Magyar Külügyi Társaság és folyóirata: a Külügyi Szemle (1920-1944)
Zeidler Miklós jelenés tényét közölte. Másik része viszont - kisebb vagy nagyobb terjedelemben - részletesen is foglalkozott a megjelent munkák erényeivel, hibáival. Ezeknek a bővebb ismertetéseknek a száma meghaladta az 500-at. A folyóirat húszesztendei fennállása alatt mintegy 300 szerzőtől közölt különböző műfajú írásokat. A szerzőknek nagyjából ötödé, 65 tekinthető „állandónak" - ők legalább 3 önálló tanulmányt vagy legalább 10 kisebb cikket jegyeztek. A Külügyi Szemle egész története - megindulása, kezdeti nehézségei, szünetelése, majd érett formában való újbóli megjelenése és másfél évtizedes rendszeres jelenléte - szorosan összefüggött a magyarországi külpolitikai közvélemény alakulásával. A háborút közvetlenül követő években megélénkülő külpolitikai érdeklődés, az ezt követő bizonytalanság, az ország presztízsének megrendülése, a revíziós külpolitika 1921-1927 közötti viszonylagos passzivitása, majd 1927 utáni megélénkülése egyben a folyóirat sorsát is befolyásolta. A Külügyi Szemle életében bekövetkező hullámzások mindvégig 1-2 éves késéssel követték a külpolitikai kérdések iránti érdeklődés tendenciáit. Külpolitikai irányú társadalmi szervezetek a két világháború között 1918 végétől a háborúvesztés és a várható súlyos békefeltételek miatti aggodalom jelentősen megnövelte a magyar társadalom érdeklődését, érzékenységét a külügyek iránt. Korábban, a dualizmus idején, a szélesebb hazai közönség meglehetősen mérsékelten érdeklődött a külpolitika iránt, hiszen Magyarország a kiegyezéssel ugyan visszanyerte politikai önállóságának jelentős részét, nemzetközi rangja megnőtt, ám ugyanakkor alkotó részévé vált egy nagyhatalomnak, amely - éppen relatív gyöngesége okán - inkább a status cjuo fenntartásában volt érdekelt; ezért külpolitikája is mindenekelőtt a fennálló helyzet megőrzésére irányult. A magyar államfélre mindez fokozottan érvényes volt: területi ambíciói nem voltak, ugyanakkor létét - a közvélekedés szerint - nem fenyegette különösebb (külső) veszély. A „boldog békeidők" külpolitikai nyugalma, az európai gazdasági fejlődés és általános gyarapodás háborúktól mentes fél évszázada tehát Magyarországon különösképpen éreztette „elkényelmesítő" hatását. A századelő nagyhatalmi összeütközései - eleinte diplomáciai, majd valóságos katonai küzdelmei - a magyar közgondolkodás figyelmét is ráirányították a külpolitikai kérdésekre, s ezt az érdeklődést az első világháború eseményei természetesen tovább fokozták. A háború végén, a fegyverszüneti szerződéseket követően a történelmi országterület egyre nagyobb részére kiterjedő idegen megszállás és a várhatóan igen súlyos békefeltételek miatti aggodalom valósággal a közérdeklődés centrumába állította a külpolitikai eseményeket. A politikai szabadságjogok messzemenően demokratikus szabályozása a Károlyi-kormány idején kedvező lehetőséget teremtett arra, hogy a legkülönbözőbb (kül)politikai irányzatok kapjanak nyilvánosságot. 152 Külügyi Szemle
