Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Demendy Nóra: A posztmodernizmus a nemzetközi kapcsolatok elméletében
Demendy Nóra A nemzetközi kapcsolatok elméletének dekonstrukciója A nemzetközi kapcsolatok elméletének dekonstrukciójával Richard Ashley sok cikkében foglalkozik.23 Minthogy Ashley a nemzetközi kapcsolatok posztmodern irányzatának vezető alakja, érdemes részletesebben is szemügyre venni dekonstrukciós kísérletét. Ashley a realizmus kívül/belül (külpolitika/belpolitika) dualizmusára építi de- konstrukcióját. A kívül/belül dichotómia magában foglal még más ellentétpárokat is: anarchia/rendezettség, ismétlődés/fejlődés, anarchia/közösség, horizontális/vertikális rendezettség. Ashley három következtetésre jut ennek a realista dichotómiának az elemzése során. Először is Ashley szerint az anarchiát mint rendteremtő nélküli nemzetközi rendet kétféleképpen lehet érteni; az egyik történeti, a másik ahistorikus értelmezés. Ha az anarchiával kapcsolatban nem hangsúlyozunk egyfajta egyetemes célt, akkor a meghatározás egy pluralista diskurzusra irányul, amelynek számos legitim alanya lehet, nem csak egy. Az anarchia olyan diskurzust hoz így létre, amely megengedi a rend kialakításának többféle módját és sokféle szuverén alany történelemformáló szerepét ismeri el. A realista diskurzus ezzel szemben az anarchiát pozitivista módon kezeli, mint objektív realitást, ahol központi alanyra van szükség, azaz a szuverén államra és központi célra, azaz a túlélésre. így kizár minden más lehetséges interpretációt arról, hogyan keletkezik a nemzetközi rend, és elválasztja az anarchiát a történelemtől. Másodszor Ashley úgy érvel, hogy a kívül/belül kettősségével a realizmus a külpolitikát igyekszik problémának beállítani, míg a belpolitikát problémamentesnek tekinti. Foucault-nak a felügyelet alatt lévő modem társadalomról szóló elgondolásait követve Ashley arra mutat rá, hogy a harmonikus rend valójában felügyelet eredménye. A modern társadalomra jellemző kiterjedt felügyelet miatt nem harmonikus a rend, amelyet a törvénynek és az államnak kell fenntartania. És pontosan ez a fenntartási, reprodukciós kényszer az, ami a belpolitika diszkurzív reprezentációját problémamentessé teszi. A reprodukciós folyamatban a realista diskurzus jelentős szerepet játszik az állam centrális és megkerülhetetlen szerepének hangsúlyozásával. Ezt teszi azzal, hogy a hatalmat egyenlővé teszi a nemzeti érdekkel. A kívül/belül ellentétpár alapján, állítja Ashley, a realizmus a modern szuverén állam ideológiai diskurzusaként működik. Harmadszor, Ashley szerint a modern társadalom, a belpolitika problematikussá tételével kell kezdeni a realizmus kritikáját. Ennek alapján lehetségessé válik, hogy kilépjünk a realista diskurzusból, és megkérdőjelezzük totalizáló, pozitivista jellegét, ami a különbségekre érzékeny és a történetiségre nyitott alternatívát jelenthet.24 146 Külügyi Szemle
