Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Demendy Nóra: A posztmodernizmus a nemzetközi kapcsolatok elméletében
Demendy Nóra Diplomácia On Diplomacy című könyvében James Der Derian a genealógia segítségével elemzi a diplomácia történetét. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy a diplomácia történetének töréspontjaira, diszkontinuitásaira irányítsa a figyelmet. így a diplomácia unilineáris, megszakítatlan fejlődése helyett a diplomáciai diskurzus különféle formáit mutatja be, amelyek nem vonatkoztathatók egymásra, egyedi történetiséget és térbeliséget hordoznak. Der Derian szerint ezek formák a mitodiplomácia, protodiplomácia, diplomácia, antidiplomácia, neodiplomácia és technodiplomácia, amelyek ugyan egymás után következnek, de nem abban az értelemben, hogy a későbbi az előzőből jött volna létre. A különféle formák saját tér- és időbeli dimenziója, saját jellegzetességei és egyedi működési módja miatt nem lehetséges úgy kezelni az egyes diskurzusokat, mintha egy egyenes vonalú fejlődés közbenső állomásai lennének, amelynek során valamilyen lényegi vonás (esszencia) bomlana ki és mutatkozna meg. Der Derian két következtetésre jut genealógiai vizsgálódásai alapján. Egyfelől arra, hogy nincs a diplomáciának történelmi értelemben vett eredete, ezért nem beszélhetünk róla teleologikus vagy univerzalizáló módon. Der Derian ezt így fogalmazza meg: „A történelem szükséges ahhoz, hogy megértsük a diplomáciát, de a jelent a múltba vetíteni, benne a fejlődés törvényeit felfedezni, vagy azt állítani, hogy létezik valamiféle folyamatos haladás egyetlen telos felé, ez visszaélés a történelemmel."18 Másfelől a szerző bevezeti az elidegenedés (alienation vagy estrangement) fogalmát a nemzetközi kapcsolatok elméletébe az erről szóló filozófiai irodalmat alapul véve. Az elidegenedés elmélete az embernek a szolidaritás „eredeti" állapotától történő elidegenedését kísérli meg magyarázni, ami spirituális (Hegel), vallási (Feuerbach), vagy szociális (Marx) folyamatként értelmezhető. Az ember eredeti elidegenedése tette lehetővé a kapcsolatokban az eltávolodás, el- hidegülés19 jelenségét, ami miatt közvetítésre (mediation) van szükség. A kapcsolatokban bekövetkezett eltávolodás, elhidegülés nyomán a közvetítés szintén átalakuló formája szolgáltat elméleti és történeti alapot a diplomácia eredetének tanulmányozásához.20 Maga a diplomáciai diskurzus tehát a közvetítés kísérletére utal a jog, a gondolkodás és a hatalom rendszerein keresztül olyan körülmények között, amikor a szereplők eltávolodtak (alienated) egymástól. Der Derian arra a következtetésre jut, hogy ez a fogalmi átalakítás a diplomácia jobb megértéséhez vezethet, kiemelve így az identitás kérdését és azt, hogy mi módon van szüksége a diplomáciának a kizárás és azonosulás (inclusion/exclusion) gyakorlatára saját maga és a másik (other) meghatározása kapcsán. Külpolitika és identitás David Campbell Writing Security című munkájában szintén a genealógia módszerét használja fel a külpolitika és az identitás létrehozása (production) közötti összefüggé144 Külügyi Szemle
