Külügyi Szemle - A Teleki László Intézet Külpolitikai Tanulmányok Központja folyóirata - 2002 (1. évfolyam)
2002 / 1. szám - GLOBALIZÁCIÓ ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK - Nagy Péter: Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság?
Virtuális diplomácia - mítosz vagy valóság? 12 Smith, Gordon S.: "Reinventing Diplomacy: A Virtual Necessity." Paper presented at the International Studies Association Conference, Virtual Diplomacy: A Revolution in Diplomatic Affairs (1999. február 18.), http://www.usip.org/oc/vd/vdr/gsmithISA99.html 13 Bull, Hedley: The Anarchical Society: A Study of Order in World Politics. New York: Columbia University Press, 1977 14 Shultz, George: "Diplomacy in the Information Age." In: United States Institute for Peace, Keynote Addresses from the Virtual Diplomacy Conference, 1997, Peaceworks No. 18, Washington, D. C: United States Institute for Peace. http://www.usip.org/oc/virtual/gsmithISA99.html 15 Holsti, K. J.: Governance without Government: Polyarchy in Nineteenth-Century European International Politics. In: James Rosenau: Governance without Government. Cambridge University Press, 1992, 30-57. o. 16 A„régi" diplomácia fogalma lényegében az első világháborúig fennállt európai diplomáciai rendszert jelöli; a „modern" diplomácia kora egyes értékelések szerint a két világháború közötti, valamint a második világháborútól a hidegháború befejeződéséig tartó korszakot jelöli. A posztmodem világrend diplomáciája jelenleg van megszületőben. 17 A XVII. században a diplomácia súlypontja az uralkodó képviseletéről a nemzeti érdekek képviseletére helyeződött át. 1626-ban Richelieu e szolgálat összehangolására és irányítására hozta létre Francia- országban az első modem külügyminisztériumot. A bíboros úgy vélte, hogy a kormányzás művészete az állam érdekeinek felismerésén és érvényre juttatásán alapul, tekintet nélkül az erkölcsi és a vallási megfontolásokra. Ezzel tulajdonképpen megfogalmazta azt az axiómát, amely meghatározza a szuverén államok politikusainak magatartását. Jóllehet a diplomácia gépezete és konvenciói rendkívül hosszú történelmi időszak alatt alakultak ki, a jelenlegi globális diplomáciai rendszer kezdetei a XV. századi Olaszországba vezethetők vissza, ahol először állítottak fel állandó képviseleteket. Erre a rendszerre, melyet „hagyományos diplomáciának" neveznek, „régi diplomácia"-ként, „bilaterális dip- lomáda"-ként, „francia" vagy „olasz" típusú diplomáciai rendszerként is hivatkoznak a szakértők. 18 A kormányközi (amelyeknek tagjai kormányok), és a nem kormányzati (melyek tagjai magán- személyek vagy csoportok) szervezetekkel. 19 Hangsúlyozni kell, hogy a multilaterális diplomácia nem volt új abban az értelemben, hogy a nagyhatalmak közötti konferenciadiplomácia fontos vonása volt Európa XIX. századi diplomáciájának. A multilaterális diplomácia nem váltotta fel a bilaterális diplomáciát, azonban egyre inkább a diplomácia „normál" módjává vált. Mivel nehezebb volt titokban tartani egy ennyire sokféle szereplő közreműködésével zajló folyamatot, helyénvalóbb azt mondani, hogy a modern diplomácia sokkal nyitottabb folyamattá vált, mint az előző koroké. 20 Diószegi István: A hatalmi politika másfél évszázada. 1789-1939. História Könyvtár, Monográfiák 4; 1994,14. o. 21 A „nagyhatalmak" XIX. századi konzultációs rendszere, amelyet Anglia, Poroszország, Oroszország és más európai hatalmak hoztak létre az 1815-ös bécsi kongresszuson, a napóleoni háborúk után, hogy megoldják a nemzetközi problémákat, valahányszor egy vitatott kérdés a háború kitörésével fenyeget. 22 Egy példa a közelmúltból: a Falkland- (Malvin-) szigetek 1982 előtt a hagyományos kispolitikai ügyek között szerepeltek, 1982-ben azonban az események eszkalálódása nyomán azonnal a nagypolitika szintjére emelkedtek. Miután azonban az elvi döntést meghozzák, és megkezdődik annak megvalósítása, a nagypolitikai ügyeket egyre inkább a hivatali és szervezeti összefüggés- rendszer keretében kezelik. így például, miután Nagy-Britannia magas szintű politikai döntést hozott arról, hogy tagságért folyamodik az Európai Közösségekhez, amikor a döntés végrehajtására került a sor, és a csatlakozási tárgyalások megkezdődtek, az ügy kezelése gyorsan „elbürok- ratizálódott". 23 Lásd: Világháborúból hidegháborúba. George F. Kennan és John Lukacs levélváltása. In: Külpolitika, II. évfolyam, 1996, 3-4. szám, 106-128. o.; Horváth László: A feltartóztatási politika az amerikai külpolitikában, 1945-1960. In: Külpolitika, II. évfolyam, 1996, 3^. szám, 129-153. o. 2002. tavasz 115
