Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: A magyar-francia diplomáciai kapcsolatok története, 1945-1966
Garadnai Zoltán A Politikai Bizottság egyetértett azzal, hogy a Couve de Murville magyarországi tárgyalásairól készült jelentést a magyar kormány tájékoztatásaként küldje meg a szovjeteknek, illetve a tárgyalások tapasztalatairól a Külügyminisztérium szóban tájékoztassa a vietnami, lengyel, csehszlovák, NDK és bolgár diplomatákat, valamint Komócsin Zoltán, a Magyarországon tartózkodó Jeannett Thorez Vermeersch-en keresztül a Francia Kommunista Pártot.135 Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes 1966. augusztus 1-jén fogadta Gastambide nagykövetet, aki a külügyminisztere és saját nevében ismételten köszönetét fejezte ki a programért és annak a lebonyolításáért. A francia nagykövet tolmácsolta külügyminisztere megelégedését a három magyar vezetőnél folytatott megbeszélésre vonatkozóan. Visszautalván a Kádár János és Couve de Murville közötti beszélgetésre, külön méltatta Kádár Jánosnak „a bátor elhatározásra" vonatkozó szavait, és kifejtette, hogy „mélyen érintette őket", amit a magyar pártvezető mondott. A nagykövet egyetértett azzal is, hogy Franciaország presztízse a Vietnamból és Algériából történt kivonulással nem csökkent, sőt gazdaságilag az ország jobban járt. Ugyanakkor kifejtette azon véleményét is, hogy erre a lépésre az amerikaiak képtelenek lennének136 Összegzés A diplomáciatörténeti tanulmány a kétoldalú magyar-francia kapcsolatok 1945- 1966 közötti korszakát vizsgálja, és igyekszik - döntően elsődleges magyar forrásokra alapozva - bemutatni a kétoldalú kapcsolatok alakulását a hidegháború kezdetétől a „détente" korszakáig. A vizsgált korszakban a kétoldalú kapcsolatok alakulását egyrészt a nemzetközi kapcsolatok eseményei (hidegháborús konfliktusok, szuezi és karibi válság, német egyesítés kérdése és a vietnami háború), másrészt a magyar-francia kapcsolatokat terhelő és 1945 után kölcsönösen felerősödő előítéletek, illetve az 1956-os magyar forradalom leverése nehezítették. A tanulmány három részre osztható. Az 1945-1956 közötti korszakra, illetve az 1956-1966 közötti időszakkal foglalkozó részre, amely további két nagyobb egységre osztható. Az 1956-1964 közötti eseményeket taglaló fejezet bemutatja a kétoldalú diplomáciai kapcsolatok fejlesztésének folyamatát. A történeti források segítségével jobban megérthetjük a kétoldalú kapcsolatépítés folyamatát, illetve azokat a próbálkozásokat, amelyek segítségével a kétoldalú kapcsolatokat egyre magasabb szintre próbálta a magyar diplomácia emelni. Ebben a korszakban a gazdasági és kulturális kapcsolatok jelentették az első „kitörési" lehetőséget, amelyek mentén a kölcsönösen hasznos érdekeket meg lehetett fogalmazni. Ugyanakkor a városok közötti kapcsolatok, illetve a parlamenti diplomácia fontos szerepet játszottak a 140 Külpolitika
