Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: A magyar-francia diplomáciai kapcsolatok története, 1945-1966
/I magyar-francia diplomáciai kapcsolatok története, 1945-1966 politikai kapcsolatok rendezési folyamatában, mivel elsődlegesen a parlamenti kapcsolatok felélesztése segítségével lehetett politikailag is közeledni egymáshoz, amelyet a szakminiszteri látogatások (posta és közlekedésügyi) követtek. Ezt a korszakot az államközi kapcsolatok szintjén a nagyköveti kapcsolatok felvétele zárta le. Az új magyar nagykövet, Valkó Márton, 1964. július 11-én adta át megbízólevelét De Gaulle elnöknek. A tanulmány 1965-1966 közötti része Péter János franciaországi (1965. január 11-13.) és Couve de Murville magyarországi (1966. július 28-30.) látogatását elemzi. A források segítségével megismerhetjük a magyar diplomácia szándékait, és a magyar külpolitikai döntésmechanizmusba is bepillantást nyerhetünk. Péter János franciaországi utazása a magyar külpolitika 1956 utáni története egyik legfontosabb állomásának számít, ami mind a kétoldalú kapcsolatépítésben, mind a Kádár-rendszer nemzetközi elfogadtatásában fontos szerepet játszott. Ugyanakkor az egy évre következő francia külügyminiszteri látogatás már szervesen illeszkedett a kétoldalú kapcsolatépítés folyamatába. Összességében megállapítható, hogy a kétoldalú kapcsolatok 1966-ra normális szintre jutottak, amit a későbbiekben már tovább lehetett javítani. A politikai és kulturális kapcsolatok egyértelműen javuló tendenciát mutattak, miközben a gazdasági kapcsolatokban meglévő aránytalanságot nem tudták rendezni. A problémát nehezítette a Közös Piac vámdiszkriminációs politikája, illetve a magyar szempontból előnytelen francia integrációs politika. A nemzetközi kapcsolatok tekintetében, a német kérdés megítélését leszámítva, a két ország számos kérdésben közös nevezőre jutott (vietnami háború) vagy hasonlóan ítélték meg a helyzetet (ENSZ szerepe). De természetesen a hidegháborús korszak logikájából következően egyben igyekeztek egymás külpolitikáját befolyásolni, illetve a másik helyzetéből fakadó lehetőségeket saját maguk számára maximálisan kihasználni. Jegyzetek 1 Ego sum captious, Magyarországra menekült francia hadifoglyok emlékezései, Budapest, Európa, 1980. 2 Ftilöp Mihály: A befejezetlen béke. A Külügyminiszterek tanácsa és a párizsi magyar békeszerződés. 1947. Héttorony Könyvkiadó. Budapest. 1994. 3 Nagy Ferenc: Küzdelem a vasfüggöny mögött. 1—77. Európa-História, 1990., illetve a belpolitikai összefüggésekre vonatkozóan bővebben Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris. Budapest 1999. 276-294. o. Illetve Magyarország külpolitikájáról bővebben: Balogh Sándor: Magyarország külpolitikája, 1945-1950, Kossuth, Budapest. 1988. 4 Gazdag Ferenc: Franciaország története. Zrínyi. Budapest. 31. o. 5 XIX-J-l-j-4. fol/1945—1965, 3. dob. 20. o. 2001. tavasz-nyár 141
