Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Tatár György: Az információs forradalom hatása a külügyi tevékenységekre
viszont jelzi, hogy az információs társadalom világában alapvető tendencia, hogy mindinkább az egyre összetettebb feladatok elvégzéséhez veszik igénybe az embert, s egyre inkább megkímélik - paradoxonnal élve - a „manuális szellemi tevékenységtől". E tekintetben is az erők bizonyos fokú szétforgácsoltságát tapasztalhatjuk, hiszen külpolitikai jellegű, illetve a diplomáciai döntéshozatalban hasznosítható információk feldolgozása folyik számos más kormányzati intézményben, kutatóintézetben, aminek a termékei esetenként ugyan becsatornázódnak a külügyi döntéshozatalba, de alkalmanként hatásfokuk megkérdőjelezhető. Az információk feldolgozása a külügyminisztériumon belül is - a begyűjtéshez hasonlóan - vegyes módszerrel zajlik. Egyrészt a minisztériumban is vannak részlegek, amelyek legalábbis feladatkörük szerint „főállásban" az információk feldolgozásával, elemzésével, értékelésével foglalkoznak. A ma is alkalmazott munkamódszer azonban erősen hasonlít az évtizedekkel ezelőttihez. Másrészt decentralizáltan, szervezeti egységekre bontva történik, ami a külügyi tevékenység sajátosságaival indokolható. Itt is mindinkább nyilvánvalóvá válik, hogy gyökeres változásokat kell végrehajtani a szerkezetben. Az információkhoz történő általános hozzáférés lehetőségének megteremtése, tehát annak a gyakorlatnak a kialakítása esetén, hogy meghatározott feltételek teljesülése mellett lényegében a politikai munkatársak munkahelytől függetlenül hozzájuthatnak bármely alapinformációhoz, lehetővé teszi az univerzálisan feladatorientált gondolkodást és munkaszervezést. Elméletileg például a fejlődő világ szakértőjének számító, szakmailag felkészült munkatárs meghatározott feladat erejéig minden további nélkül bevonható a közép-európai regionális kérdésekkel foglalkozó részleg munkájába és fordítva. Miközben nyilvánvalóan elkerülhetetlen, sőt szükségszerű, hogy értékelő-elemző tevékenység folyjék valamennyi politikai területen, célszerű lenne a meglévő elemzőértékelő kapacitások kormányzati szintű összevonása, ami végeredményben több összefüggés feltárásához vezethetne. Aligha kerülhető meg a külügyi szolgálatban is a dokumentumok formátumának egységesítése, ami meghatározná, hogy az anyagokat - típustól függően - milyen tagolásban kell elkészíteni. Ez részben támpontot nyújtana a gondolkodás egységesítéséhez, megkönnyítené a fiatalabb, tapasztalatokat éppen gyűjteni kezdő munkatársak orientálódását a munkában, továbbá előfeltétele az anyagok számítógépes feldolgozásának. A „hozzáadott érték" könnyű felismerése érdekében például egységesen kellene feltüntetni, hogy az adott dokumentum milyen alap- információkból készült,, továbbá az anyag közvetlen rendeltetéséhez nem tartozó, egyéb információk fellelési helyét is. Napjainkban egyre inkább kitűnik, hogy az információs és kommunikációs forradalomból származó legfontosabb feladat a diplomáciában az információ kezeléTatár György 74 Külpolitika
