Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Deák Péter: Magyarország biztonsági helyzete az ezredfordulón
Deák Péter tonságos vagy azt a lehető leginkább megközelítő helyzetbe hozza és tartja az országot. A hatalom elemzi az egyes veszélyforrások megjelenésének és meglétének legalábbis középtávú következményeit, nemzetközi összefüggésbe helyezi az új kihívásokat, rangsorolja azokat, valószínűségi és jelentőségbeli sorrendeket állít fel a szükséges cselekvéssorozat gyakorlata és lehetőségei szempontjából. Mindehhez kiinduló alapként az adott állapot reális értékelése és ezen mint bázison a változások lehetséges forgatókönyveinek felvázolása szükséges. A biztonságpolitika a mindenkori kormánypolitika leglényegesebb része. Az ország biztonságának garantálása nélkül ugyanis értelmetlen és értelmezhetetlen minden egyéb kormánycélkitűzés. A legszélesebb egyetértésen alapuló kormány- programnak - legyen az akár az uniós csatlakozás, a modernizáció, a gazdaság növekedési pályán tartása, a nemzetpolitika, az oktatáspolitika megreformálása stb. - sincs valóságalapja, ha hiányzik végrehajtásának alapfeltétele: a biztonságérzet; pontosítva annak tudata, hogy külső tényezők nem veszélyeztetik az ország függetlenségét, belső ellentétek nem zavarják választott társadalmi berendezkedését, a kormány szuverén működését. Ebből az is következik, hogy a kormánypolitika különböző részelemei között szoros logikai összefüggés van, Nyilvánvaló, hogy például az ország külpolitikáját csak a nemzeti érdekek és a lehetséges helyi veszélyforrások által meghatározott alapvető biztonságpolitikai célok függvényében lehet átformálni, s az is egyértelmű, hogy az ország védelmi politikáját a két előbbi - biztonságpolitika és külpolitika - fő követelményeinek megfelelve lehet csak alakítani. Magyarország és környezetének lehetséges veszélyforrásai Mint említettük, a XXI. század elejére a hagyományos biztonsági kihívásokban átrendeződés történt, egyesek valószínűsége jelentősen csökkent, míg másoké megnőtt. A lehetséges fenyegető veszélyforrások elemzése előtt két alapvető jelenségre szükséges felhívni a figyelmet. Az alapvetően az elmúlt évszázadra jellemző tömeges, totális, a hátországot és a katonai hadműveleti térségeket egybeolvasztó, nagy pusztító erejű fegyverekkel vívott háborúk korszaka történelmileg lezárult, és ténylegesen a múlté lett. Ennek az a történelmi alapja, hogy a globalizáció tartalmaként a tőke, a munkaerő, az információ, az áruk, a szolgáltatások és a pénzügyi eszközök határokat átlépő korlátlan áramlása megteremtette a lehetőséget a hatalmi érdekek politikai és gazdasági eszközökkel való érvényesítésére, immár katonai lépések megtétele nélkül. A másik történelmi ok abban kereshető, hogy a demokratikus közegben élő népek a két világháború, majd a hagyományos helyi háborúk óriási veszteségeiből 6 Külpolitika
