Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Deák Péter: Magyarország biztonsági helyzete az ezredfordulón
Magyarország biztonsági helyzete az ezredfordulón mellé integrálva egy olyan, együttműködésre épülő rendszere elemei jelentek meg, mint például a PfP program, amely a partnerstátusból a tagság előiskoláján kívül fontos szerepet vállaló lényegi elemmé, hálózattá vált. Ez leginkább az IFOR-SFOR- akcióban volt tetten érhető. Hasonló módon került be a biztonsági rendszerbe egy informális kör, nevezetesen a nagy integrációba eséllyel pályázó országok csoportja. A csatlakozási kötelezettségek vállalása ugyanis olyan politikai magatartást kívánt meg, amely egyértelműen a keleti térségen belüli nézeteltérések csillapítását, esetenként tudatos elfekte- tését eredményezte. A hidegháborús folyamatban jelentős szerepet játszó EBEE összetétele átalakult, szervezetté és egyben funkció nélkülivé vált, szerepe az euroatlanti közegben lecsökkent, a válságkezelésből fokozatosan kiszorult. Főleg gazdasági, de külpolitikai, néhol minimális katonai, fejlesztési célzattal is megnőtt az ideiglenes integrációk száma és jelentősége. A „visegrádiakénak nevezett csoport a csatlakozási feltételek kialakításának összehangolása mellett regionális fejlesztési és főleg külpolitikai szerepet kapott. A KEK (Közép-európai Kezdeményezés) politikai egyeztető szerepkört vállalt fel, megjelentek - ha többnyire formálisan is - katonai válságkezelő együttműködési megállapodások, a balkáni hatok fóruma és a legutóbbi években a stabilitási egyezmény. Mindezek a biztonság fenntartásában és megszilárdításban sajátos, bár korlátozott jogosítványokkal rendelkeznek, de szerepük a nemzetközi biztonsági munkamegosztásban egyelőre tisztázatlan. A biztonsági rendszerek legtöbb problémát jelentő eleme az Európai Unió. Bővülése, szerepének növekedése, reformjainak sora, általános szerepvállalása jelentőségét szinte folyamatosan növeli, azonban éppen a második pillér tekintetében a többször megismételt egyeztetési kísérletek ellenére sincs európai egyetértés. A szerep növekedésével párhuzamosan megjelentek olyan politikai súrlódások - néha komolyabb összetűzések is -, mint a NATO-EU viszonyhoz való korántsem egyértelmű amerikai hozzáállás, a szervezeten belüli hatalmak vagy egyes országcsoportok érdekkülönbözőségei, a védelem és stabilitás egymásnak néha ellentmondó dilemmái, a döntéshozatali rendszer működését érintő nézetkülönbségek. Az ezredforduló idején, a nizzai csúcson felgyorsult ugyan a biztonsági intézmények és szervezetek átalakítására irányuló döntések meghozatala, ezek mögül azonban hiányoznak a szervezetátépítés következményeit feltáró elemzések. A nemzetközi tényezők megjelenése a magyar biztonságpolitika gyakorlatában A fentiekből az következik, hogy a Magyar Köztársaság biztonságpolitikájának lényege a kormánynak azon tudatos cselekvéssorozata kell hogy legyen, mellyel biz2001. tavasz-nyár 5
