Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Osváth Szabolcs: A CFE-szerződés adaptálása
A CFE szerződés adaptálása tés képlet már-már értelmetlenül szigorú. Ilyen feltételek mellett ugyanis értelmetlenné válik a rendkívüli ideiglenes telepítés fogalma, hiszen végeredményben semennyivel sem nő az adott területi egységben tartható eszközök száma. Más megfogalmazásban: ilyen feltételekkel bármelyik részes állam az alkalmazási övezet bármely részében, köztük a szárnyakon is fogadhat két hadosztálynyi erőt, és kár a modalitásokról tovább vitatkozni. Az érintett közép-európai államok nem tekintették tárgyalási alapnak az orosz felvetést. Ezen az alapon a raktározott eszközök konverzióját sem volt érdemes kezdeményezni, hiszen annak egyetlen célját a rendkívüli ideiglenes telepítés elfogadtatása jelentette. A javaslatot azonban egy vonatkozásban megint csak engedménynek lehetett tekinteni orosz részről. Először ajánlották meg ugyanis két hadosztálynyi idegen erő telepíthetőségét Közép-Európában. Először fogadták el, hogy a NATO ilyen nagyarányú telepítést hajthasson végre a tizenhatok területén kívül. Ebben a tekintetben tehát továbblépett az orosz álláspont, és dandárok állomásoztatása-tele- pítése helyett immár hadosztályok jelenlétét is elfogadhatónak tartotta. Az irreális feltételek ugyan értékelhetetlenné tették a felvetést, de az orosz álláspont fejlődése abba az irányba mutatott, hogy ha nem is a vázolt képlet szerint, de lehetséges a rendkívüli ideiglenes telepítési vita közös megegyezéssel történő rendezése. A nehézkes alkudozások után a megoldás tulajdonképpen egyszerűnek bizonyult. Az orosz fél belátta, hogy a NATO-bővítés előrehaladásával és a három közép-európai ország teljes jogú szövetségi taggá válásával az idő elkezdett ellene dolgozni. A bővítés és a CFE-adaptáció közötti összefüggések éveken át ütőkártyát jelenthettek és jelentettek az oroszok kezében, és ők eredményes elutasító-ki- váró taktikájukkal egyre magasabbra igyekeztek srófolni a bővítés árát. A középeurópai kérdésnek elsősorban politikai jelentőséget tulajdonítottak, bár - főleg Lengyelország esetében - a katonai szempontok is mindig helyt kaptak az érvrendszerükben. A legfontosabb orosz katonai érdekek azonban nem itt, hanem a déli periférián jelentkeztek. Az adaptációs tárgyalásokon tehát arra törekedtek, hogy kapcsolatot, szigorúan tartalmi értelemben véve: mesterséges kapcsolatot, létesítsenek a központi térség és a periféria, a NATO-bővítés és a szárnyszabály enyhítése között. Az ésszerű sorrendet az jelentette volna, ha az adaptációs tárgyalásokat a NATO bővítése előtt be lehet fejezni. A tárgyalások azonban jóval túlnyúltak a tárgyalási mandátumban szereplő mintegy másfél éven,42 és ez leginkább a negatív orosz hozzáállás következménye volt. A bővítési folyamat azonban, érvényesíthető orosz vétó hiányában, feltartóztathatatlanul haladt előre. Megvalósulásával, Magyarország, Csehország és Lengyelország szövetségi felvételével pedig romlani kezdett az orosz tárgyalási pozíció. A kivárás, a szövetségi ajánlatok és engedmények bezsebelése, illetve a követő magatartás, a szövetségi javaslatokra adott felemás válaszok és csekély viszontengedmények addig hozhat2001. tavasz-nyár 43
