Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Deák Péter: Magyarország biztonsági helyzete az ezredfordulón
Magyarország biztonsági helyzete az ezredfordulón Deák Péter A biztonság változó tartalma, értelmezése a XXI. század elején A biztonság tartalma, lényegi jellemzői, a politikai gyakorlatban való érvényesülése az elmúlt tíz esztendőben, tehát az új világrend kialakulása és Magyarországon - ennek szerves részeként - a rendszerváltás beteljesülése időszakában jelentős változáson ment át. A közfelfogás és a politikai elit a társadalmi közéletben érzékelte és a hatalmi gyakorlatban alkalmazta a biztonság összetett jellegét, egyetemességét és megelőző jellegét. Mindehhez alapot adott a biztonsági kockázatok valószínűségének átrendeződése, a katonai veszélyforrások háttérbe szorulása. Ezzel együttesen - meglepő módon - a történelmi válságtényezők megújulása és a merőben új, civilizációs kihívások megjelenése elvileg lehetővé tette az előrejelzéseket, és ezzel érvényesülhetett a biztonság megelőző jellege. Ez kettős tartalommal bír. Egyrészt arra kötelezi a nemzetközi és országon belüli döntéshozókat, hogy a fenyegetettség nélküli állapot érdekében létrehozzák és fenntartsák a külső és belső garanciák rendszerét. Ez a biztonsági felépítmény minőségi és mennyiségi elemeinek növelésében, illetve az egyes államok biztonsági intézményeinek és infrastruktúrájának folyamatos fejlesztésében valósul meg. A megelőzés másik eleme a válságszakasz legmegfelelőbb idejében alkalmazott katonai beavatkozás. A beavatkozás-biztonság-önállóság hármas problémája ugyan nem tisztázódott, az ezzel kapcsolatos nemzetközi jogi helyzet kérdések sorát veti fel, a nézeteltérések, gyakorta a politikai konfliktusok a harmadik évezred első évében továbbra is fennállnak, a biztonságpolitikai gyakorlat azonban tudomásul veszi a megelőző beavatkozások humanitárius jogosságát. Ez az álláspont egyes nemzetközi szervezetek évtized végi alapdokumentumaiban meg is fogalmazódik, annak érdekében, hogy a beavatkozó válságkezeléseket nemzetközi kötelezettségként jelenítse meg. A fejlett országok és azok közösségei, a demokráciára épülő sokszínű és többszintű intézményrendszerek élve az információk széles körű hozzáférési lehetőségeivel, olyan nemzetközi és állami jogrendet, egységesülő szervezeteket és döntési - végrehajtási módozatokat alakítottak ki, amelyek az utólagos védekezés (védelem) helyett a válságmegelőzés különböző vállalkozásait legitimálták. 2001. tavasz-nyár 3
