Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÖNYVEKRŐL - Magyarics Tamás: Borhi László: A vasfüggöny mögött
Könyvekről A további kutatások egyik lehetséges iránya az lehetne, hogy a szovjet-, illetve amerikai-lengyel/román/csehszlovák/bolgár és keletnémet kapcsolatok koordináta-rendszerébe kellene/lehetne helyezni Magyarország és az említett két nagyhatalom kétoldalú kapcsolatainak a történetét. Igaz, a potsdami konferencia kapcsán szó esik arról, hogy a Szovjetunió megkaphatta az általa megszállt országok közül a Bulgáriában, Magyarországon, Romániában, valamint az osztrák és német szovjet zónában fellelhető német tulajdonokat, de a tényleges tulajdonba vételük lefolyásával és mértékével csak a magyar viszonylatban kapunk áttekintést. A szovjetek magyarországi gazdasági - valamint politikai és stratégiai - térnyerésében kulcsszerepet játszott a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB), amely gyakorlatilag a testület szovjet elnökének az irányítása alatt Moszkva kiszolgálójává vált. Jóllehet bizonyos utalásokat találunk a bizottság amerikai és brit tagjainak működésére vonatkozóan, a SZEB tevékenységének és a testületen belüli vitáknak és erőviszonyoknak a feltárása még várat magára. Az amerikai követ, Arthur Schoenfeld (a prágai amerikai követhez hasonlóan) nem tudott - és/vagy nem akart - sokat tenni a szovjet terjeszkedés ellen. A State Department álláspontja az volt, hogy a közép- és kelet-európai országok az Egyesült Államok érdekeit tekintve csak abból a szempontból fontosak, hogy mint Nyugat-Európa nyersanyag- és élelmiszer-ellátói jelentős terheket vehetnek le az amerikaiak válláról a kontinens nyugati felének újjáépítésében és a gazdasági konszolidációjában (lásd az 1946. március 2-i Kennan-jegyzéket). A mérleg másik serpenyőjébe viszont nagy volumenű amerikai segélyek lehetősége került: a kisebb mértékű gazdasági segítség gyakorlatilag elveszettnek volt tekinthető, sőt még akár a másik oldalt, a Szovjetuniót is erősíthette volna. Ezért azután a Truman-kormányzat 1946 végére Magyarországot, Csehszlovákiát és Romániát gyakorlatilag „leírta", és szabad utat engedett ezekben az országokban a szovjet befolyás kiterjesztésének. (Borhi László újabb kutatásai során viszont egy olyan meglepő és érdekes adatra bukkant, ami bizonyos mértékben ellentmond a fentieknek: az amerikai kormány 1947 és 1948 során több nagy értékű ingatlant vásárolt Budapesten.) Az amerikai tiltakozás erőtlensége szinte kizárólag gazdasági indíttatású volt: az Egyesült Államok elsősorban azt kifogásolta, hogy a Szovjetunió kizárólagos jogokat szerez magának a kereskedelem, a piac és a nyersanyagok terén. Dean Acheson amerikai külügyi államtitkár a „nyitott kapuk" elvének betartását szorgalmazta, és olyan nemzetközi jogi kötelezettségekre utalt Magyarország esetében, mint a jaltai egyezmény vagy az 1925-ös magyar-amerikai szerződés úgynevezett legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elve, amelynek értelmében Magyarország a szovjet import javára nem diszkriminálhatott volna az amerikai áruk behozatalával szemben. Mindezekhez járult 1947-ben a békeszerződés 33/c pontja, amely az ENSZ tagállamai állampolgárainak egyenlő jogokat biztosított a kereskedelem, 2001. tavasz-nyár 265
