Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÖNYVEKRŐL - Vogel Sándor: Magarditsch Hatschikjan (szerk.): A Nyugat-politika túloldalán
Könyvekről ra a magyar nemzeti identitásról, a Trianon-szindrómáról, a magyar kül- és nemzetpolitikáról. A kötet közli Grzegorz Gromadzki Falak vagy hidak? Lengyelország kapcsolatai Ukrajnával, Belorusszal és Litvániával című tanulmányát. Amint a szerző megállapítja, az alapvető kérdés az, hogy Lengyelország mint NATO-tag és feltehetően EU-ország nyitott marad-e a Kelet felé, vagy falakat emel ellene. Mivel Lengyel- ország kapcsolatai keleti szomszédaival a XX. század elején nagyon feszültek voltak, a kommunizmus idején pedig megszűntek, először a történelmet kellett legyőznie. Mindenekelőtt támogatta keleti szomszédai függetlenségi törekvéseit. A velük megkötött szerződésekben elismerte ezek határait, és már nem követeli vissza Vilniust, valamint Lemberget. Megnyitotta határait kelet felé, és 1991 után normális diplomáciai kapcsolatokat alakított ki keleti szomszédaival. A lengyel politikai elit Ukrajnát az európai stabilitás fontos tényezőjének tekinti. Litvániával az ott élő lengyel kisebbség helyzete okozott problémát, és az a tény, hogy Litvánia kezdetben fontosabb partnerének tekintette a skandináv államokat, valamint Lett- és Észtországot, mint Lengyelországot. A helyzet 1996-1997-ben változott meg, amikor Litvánia Lengyelországot kezdte legfontosabb stratégiai partnerének tekinteni, amely NATO- és EU-csatlakozását támogatni tudja. Lengyelország belépése a NATO-ba, majd az EU-ba a keleti kapcsolatok szempontjából két fontos következménnyel járhat: 1. Oroszország hatással akar majd lenni Lengyelország NATO- és EU-politikájára, Lengyelország kapcsolatai keleti szomszédaival pedig érinteni fogják az orosz érdekeket. 2. Ukrajna és Litvánia még inkább el fogja várni Lengyelországtól, hogy támogassa a NATO-val és az EU-val kapcsolatos politikáját. Ugyanakkor Lengyelország támogatni fogja Litvánia integrációs törekvéseit, Ukrajna NATO-val és az Európai Unióval fenntartott kapcsolatainak fejlesztését. Az EU-csatlakozás után Lengyelország helyzete a régióban erősödni fog, de nem akar regionális hatalommá válni. Támogatására azonban nemcsak Ukrajnának, hanem Szlovákiának, Romániának és Lettországnak is szüksége lesz. Lengyelország ugyanakkor nyitva marad kelet felé, mert nem akar fal lenni. Megoldást kell találnia a következő ellentmondásra: kelet fele a nyitottság politikáját fogja folytatni, miközben képtelenség lesz (Litvánia kivételével) a keleti szomszédokat a nyugati struktúrákba integrálni. E két tényező között egyensúlyt kell teremtenie, ami a lengyel külpolitika egyik legnehezebb feladata lesz. Ojars Skudra Nemzet és etnikai kisebbségek Lettország külpolitikájában címmel írt tanulmányt. Megállapítja, hogy Lettország „fejlett" szovjetköztársaságból a nyugati civilizáció gyengén fejlett peremállamává, Oroszország szempontjából pedig idegen testből érdeklődés tárgyává vált. Az orosz kisebbség léte folytán a nemzet, az etnicitás fontos szerepet játszik a külpolitikában. A kisebbségi és állampolgár- sági ügyek megoldása szempontjából Lettország kettős nyomásnak van kitéve az 2001. tavasz-nyár 259
