Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÖNYVEKRŐL - Vogel Sándor: Magarditsch Hatschikjan (szerk.): A Nyugat-politika túloldalán
Könyvekről EU és Oroszország részéről. Lettország megkísérelte a nemzet, a kisebbségek és az állampolgárság ügyét több lépcsőben rendezni. A kérdés megoldása érdekében a következő törvényeket fogadták el: törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek kulturális autonómiájáról (1991), alkotmányos törvény az emberi és polgári jogokról és kötelességekről (1991), új állampolgársági törvény (1994). Ez utóbbi lehetővé tette az állampolgárság elnyerését az oroszok számára. A parlament elfogadta a Lettország külpolitikájának alapvető irányai 2005-ig (1995) és „A Lett Köztársaság biztonságának „koncepciója" (1997) című dokumentumokat. Ezek szerint a külpolitikai prioritások a következők: Lettország integrációja az EU-ba és a NATO- ba, jószomszédsági viszony Oroszországgal, belpolitikai integráció, melynek egyik feltétele a lett nyelv elsajátítása. 1999-ben a kormány elfogadta a társadalmi integrációról szóló programot. Végkövetkeztetésként megállapítható, hogy Lettország belső nemzeti integrációja és külpolitikája között szoros összefüggés van. Feltűnő, hogy az első fejezetből és az egész kötetből hiányzik egy Romániára vonatkozó tanulmány, holott ezt a román nemzeti identitás, a Moldova Köztársasággal fenntartott speciális kapcsolatok, a kisebbségek és Románia euroatlanti integrációjának, valamint külpolitikájának kérdései indokolttá tették volna. A II. fejezet bevezető tanulmányát Christian Meier írta A regionális együttműködést meghatározó tényezők, modellek, perspektívák címmel. E szervezetek - állapítja meg a szerző - sok tekintetben különböznek egymástól, de a következő közös vonások is jellemzik őket: nyitottak és nem zártak, részben nyugati államok is tagjai, nem zárják ki a más regionális szervezetekben való részvételt, általában nem intézményesítettek, hozzájárulnak Európa biztonságához és stabilitásához, megakadályozzák, hogy választóvonalak alakuljanak ki a majdani EU-tagok és nem EU-tagok között. Christian Meier a továbbiakban az euroarktikus Barents-tengeri Tanács, a Balti-tenger Melléki Államok Tanácsa, a Balti Szabadkereskedelmi Övezet, Közép-európai Szabadkereskedelmi Övezet (CEFTA), a Közép-európai Kezdeményezés, a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködési Szervezet kérdéseit foglalja össze. Leszögezi, hogy a regionális szervezetek létrejötte szoros kapcsolatban áll a rendszer-átalakulással, Oroszország bevonásával az európai gazdasági fejlődésbe és az EU keleti kibővítésével. Ami pedig a perspektívákat illeti, úgy látja, hogy kooperatív regionalizmusra van szükség: a regionális szervezeteket jobban össze kell kapcsolni, programjaikat kölcsönösen össze kell hangolni, és jobban össze kell kötni őket az EU-val, melynek jelentősebb támogatást kell nyújtania számukra. Vladimir Handl A CEFTA több-e mint szabadkereskedelmi övezet? című tanulmányában részletes képet nyújt a szervezet kialakulásáról, a Visegrádi Csoport jelentőségéről, jelenlegi működéséről és az EU-integrációban játszott szerepéről. A szervezet alapvető célja együttműködés megvalósítása az európai integrációs 260 Külpolitika
