Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÖNYVEKRŐL - Vogel Sándor: Magarditsch Hatschikjan (szerk.): A Nyugat-politika túloldalán
Könyvekről Az Antall-kormány a nemzet és az állam inkongruenciáját fel akarta oldani, ezért az állam külpolitikája mellé társította az egész magyar nemzetre vonatkozó nemzetpolitika fogalmát, és a jószomszédsági politikát a magyar kisebbségek jogainak biztosításától tette függővé. A kisebbségi kérdés a magyar külpolitika egyik súlypontjává és az emberi jogok védelmének részévé vált. A kormánynak sikerült a kisebbségi kérdést nemzetköziesíteni, biztonsági kérdéssé tenni, kifejezvén azt, hogy a kisebbségek elnyomása egész Európa biztonságát fenyegeti. A Horn-kor- mány a határkérdésben egyértelműséget akart teremteni, hogy Magyarországon EU-konformitását a szomszédságpolitikában bizonyítsa. Megkötötte az alapszerződéseket Szlovákiával és Romániával, amelyekben megváltoztathatatlanoknak tekintette a határokat, és lemondott a kollektív jogok, valamint az etnikai jellegű területi autonómia követeléséről a kisebbségek számára. A Horn-kormány az európai integráció elsődlegességét hangsúlyozta, és megfordította az Antall-doktrí- nát: a magyar kisebbségek helyzete csak úgy javítható, ha a szomszédos országokkal való kapcsolatokat javítják és normalizálják. A Horn-kormány elhatárolta az állam feladatait az etnikai irányultságú gondolkodástól, és visszaadta a magyar kormány cselekvési kompetenciáit a külpolitikában. Az Orbán-kormány a nemzetet és a kisebbségeket az euroatlanti integráció eszközeinek tekinti, és nagy hangsúlyt fektet a magyar külpolitika „duális" jellegére: a magyar külpolitikának az állam és a nemzet kettős érdekeit kell képviselnie, amelyek nem függetleníthetek egymástól, és nem állíthatók egymással szembe. Úgy véli, hogy a kisebbségek követeléseinek támogatása által a régió stabilitása hosszú távon biztosítható. Az „új" külpolitika olyan belső és nemzetközi feltételek között folyik, amelyek sok tekintetben különböznek az Antall-kormány alattitól: Magyarországnak sikerült az átalakulás nehézségeivel megküzdenie és posztkommunista államból új nyugati állammá válnia; tagja lett a NATO-nak, és megkezdhette a csatlakozási tárgyalásokat az unióval; világossá vált, hogy azok a szomszédos országok, amelyekben magyar kisebbségek élnek, nem lehetnek Magyarországgal egy időben a NATO és az EU tagjai; az is világossá vált, hogy a magyar külpolitika hosszú távú feladata a szomszédokkal való és a magyar-magyar kapcsolatok változatlan fenntartása Magyarország NATO- és EU-csatlakozása után is. Ugyanakkor az Orbán-kormány idejében sikerült intézményesíteni a magyar-magyar kapcsolatokat, létrejött a Magyar Állandó Értekezlet, és megszületőben van a határon túli magyarokról szóló törvény. Magyarország az EU-csatlakozás utáni esetleges kedvezőtlen helyzetet el szeretné kerülni, és külpolitikája kettős jellegét a továbbiakban is érvényesíteni akarja. Kiss. J. László tanulmányát a következő mondattal fejezi be: „az EU nemcsak egy nagy piac és jogérvényesítési tér, hanem egy kiépülés alatt álló politikai tér is, ahol minden nemzet ugyanakkor kisebbség is lesz." Érdeme az, hogy áttekinthető, tömör képet rajzol a németül olvasók számá2 58 Külpolitika
