Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)

2001 / 1-2. szám - BIZTONSÁGPOLITIKA - Osváth Szabolcs: A CFE-szerződés adaptálása

Osvát Szabolcs zá kell azonban tenni, hogy ez a módosítás a sok nyitott kérdés közül csupán az orosz és az ukrán szárnykorlátozások enyhítését orvosolta, hogy ezzel megőrizze vagy megmentse a szerződéses rendelkezések betartásának látszatát, és fenntart­sa Oroszország és Ukrajna érdekeltségét a szerződés végrehajtásában. Jellemző, hogy a módosítás legnagyobb haszonélvezője, Oroszország sem volt hosszabb tá­von elégedett az eredményekkel, és alig három év - az életbelépéshez képest csu­pán két év - elteltével a módosított rendelkezéseket is megszegte. Az átfogó felülvizsgálat iránti igény csak a kilencvenes évek második felében erősödött meg. Az európai biztonságpolitikai feltételek ekkorra változtak meg olyan mértékben, hogy a részes államok immár konszenzussal tudták támogatni a mély­reható változtatást. A döntő lökést egy új tényező megjelenése, a NATO keleti irá­nyú kibővítésének napirendre kerülése adta meg. Ekkor kezdték a korszerűsítést vagy modernizációt adaptációnak nevezni, ami aztán a későbbi tárgyalások folya­mán általánosan elfogadott és kizárólagosan használt kifejezéssé vált. Tudományos jellegű feldolgozás esetén legcélszerűbb az adaptációt tágan, a változó európai biz­tonságpolitikai környezethez való általános igazodási igényként, egyfajta belső kényszerként felfogni. A folyamat egyes tényezőit azonban a valós súlyuknak megfelelően kell értékelni. A NATO keleti irányú kibővítése körül a CFE adaptá­ciós tárgyalásokon kibontakozó 16+1-es, 16+3+1-es végül 19+1-es, egyeztetés min­dig meghatározó része maradt a CFE-közösségen belüli szerteágazó alkufolyamat­nak. Az adaptáció sikere azon állt vagy bukott, hogy sikerül-e a tömbszemléletű szerződést összhangba hozni Magyarország, Csehország és Lengyelország NATO- tagságával. A közép-európai kérdéskör minden érintett fél számára elfogadható rendezése volt a siker kulcsa. A másik fontos térség, a periféria, ahol a legkoráb­ban jelentkezett a változtatási igény, az adaptációs tárgyalások összességét tekint­ve a második helyre szorult, és alapvetően a közép-európai kérdéskör ellentétele­ként jelent meg. Az orosz félnek ettől természetesen még húsba vágó katonai ér­deke fűződött a szárnykorlátozások további enyhítéséhez. Az adaptációs tárgyalások lendületesen indultak: a részes államok előbb a fel­adatokat határozták meg,6 majd kidolgozták a megvalósítás általános elveit, irány­mutatóját, az adaptáció egyes alapelemeiről szóló dokumentumot (a továbbiakban: egyes alapelemek dokumentum)7 A konkrét részletek tárgyalása során azonban le­lassult a folyamat, mert már nem lehetett az egyes szereplők közötti alapvető ér­dekellentéteket ügyes szófordulatokkal áthidalni, ekkor már a számoknak kellett volna beszélniük. Az alapprobléma mindenki számára világos volt: a tömbszemléletet, az egykor egymással szemben álló katonai szövetségi rendszerekre kidolgozott korlátozási és ellenőrzési struktúrát nemzeti kötelezettségekkel kellett felváltani, aminek so­rán bizonyos végrehajtási tapasztalatokra lehetett támaszkodni. Viszonylag gyor­24 Külpolitika

Next

/
Thumbnails
Contents