Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Romsics Gergely: Magyarország a "Foreign Affairs"-ben, 1940-1948
Magyarország a „Foreign Affairs"-ben, 1940-1948 hozzájárult az amerikai külpolitikai gondolkodás alapvető átalakulásához. Robert Schulzinger sokszor kiadott összefoglaló diplomáciatörténeti munkájában a hideg- háborús célkitűzéseket a wilsoni hagyomány „naiv moralizmusának" bukásaként értékelte. Az ötvenes évektől kezdve az Egyesült Államok külpolitikája valóban új irányt vett, amint a szuperhatalom lépésről lépésre beletalált új szerepébe.136 A változások tartósságát és jelentőségét jól példázzák az 1989-90-es kelet-közép-eu- rópai változások kapcsán a Foreign Affairs lapjain megjelent írások. Charles Gáti 1989 elején a jelen és a huszadik század folyamatait összegezve Kelet-Európát „gyakran meglepetéseket tartogató, gyorsan változó, kiismerhetetlen és zavarba ejtő világnak" nevezte. Tanulmánya, az „Eastern Europe on Its Own" [„A magára maradt Kelet-Európa"] rámutatott a korábbi korok tanulságaira és a gorbacsovi reform által előidézett átmeneti helyzet veszélyeire.137 A szerző nem állt elő semmiféle átfogó tervvel, és elsősorban, éppen Magyarország példájának elemzésekor, azt hangsúlyozta, hogy a kedvező jelek ellenére „szkepticizmus ajánlott" az elemzők és a közvélemény számára egyaránt.138 Az Egyesült Államok számára nem látott más szerepet, minthogy „korlátozott befolyását kihasználva, az ismeretlen helyzetben manőverezve, közreműködjön a térség pluralizmuson és függetlenségen nyugvó jövőjének elérésében".139 Ezt követően pedig sietett részletesebben is kifejteni, hogy a „segítség" alatt nem ért mást, mint egy „realista és óvatos Amerikai politikát, amely Kelet-Európábán apránkénti változásokat kíván, anélkül, hogy a Szovjetuniónak szabad kezet adna vagy ok nélkül provokálná". A gyakorlatban Gáti az amerikai közreműködést a gazdasági szférában tartotta ajánlottnak, míg a politikai változások természetes menetének megzavarásától óvta az Egyesült Államokat.140 Más szerzők hasonlóan óvatosnak mutatkoztak. Michael Mandelbaum „Ending the Cold War" [,,A hidegháború vége"] című írásában a kis nemzetek „valódi szuverenitásának útjában álló akadályokat" hangsúlyozta.141 Kételkedett abban, hogy „a Szovjetunió... az előre látható jövőben egy nyugati típusú állammá alakulna át, kapitalista gazdasággal, nyílt társadalommal, demokratikus politikai berendezkedéssel és egymással versenyző pártokkal".142 A két tábor szembenállásának lezárulásáról azt állapította meg, hogy annak vége „határozottan emlékeztetni fog magára a hidegháborúra", mivel általános leszerelés és a szövetségi rendszerek felbomlása nem várható. Az Egyesült Államok számára Kelet-Európábán csak abban az esetben látott - korlátozott - szerepet, ha ott belső erőforrásokra támaszkodva egy biztató demokratikus folyamat látszana kiteljesedni. Az esetleges beavatkozás alatt azonban ő is csupán gazdasági segítségnyújtást értett.143 Robert Hunter elsősorban az új helyzetben rejlő veszélyeket emelte ki „Central European Security" [„Közép-európai biztonság"] című tanulmányában.144 A szerző véleménye szerint a térségnél „csak a Közép-Kelet rejt veszélyesebb konfliktuso2001. tavasz-nyár 243
