Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Romsics Gergely: Magyarország a "Foreign Affairs"-ben, 1940-1948
Romsics Gergely A „Soviet Imperialism in Hungary" zárómondatai hangsúlyozzák, hogy a magyar nép őszintén „vágyott a demokráciában, és hitt annak elérhetőségében".130 Magyar- ország értékelése bizonyos szempontból tehát nem változott: az 1945 utáni többi íráshoz hasonlóan a korszakot lezáró tanulmány is kiemeli a magyar társadalom demokratikus hajlamait. Ez a visszatérő megállapítás és a szovjet elnyomás első ízben itt kimondott ténye megalapozta a következő évtizedek Magyarország-ké- pét, amelynek a Nyugat számára legegyértelműbb bizonyítékát az 1956-os forradalom jelentette. Ezt az új értékelést, amely a Foreign Affairs későbbi cikkeit is jellemezte, már nem terhelték a Horthy-rendszer antidemokratikus, nacionalista és revizionista tendenciái, mivel szinte teljes mértékben az 1945 utáni események hatására alakult ki. Középpontjában egy szabadságszerető, de elnyomott nép állt, amelyet annak ellenére sem lehetett az Egyesült Államok és a demokrácia ellenfelének tekinteni, hogy elnyomói a kommunista blokkba kényszerítették. 4. Összegzés és kitekintés A Council on Foreign Relations jelentősége és jellege 1940 és 1948 között döntően megváltozott. A tanács egy kisebbségi véleményt képviselő lobbiból a második világháború végére az amerikai diplomácia nem hivatalos kutatóintézetévé nőtte ki magát, amely azonban nem függött sem a Fehér Háztól, sem pedig a külügyminisztériumtól. A gyakorlatban ez természetesen nem jelentette azt, hogy a Council többségi véleménye minden esetben pontosan tükröződött az amerikai külpolitikában. Ugyanakkor gyakran megfigyelhető volt, hogy a hivatásos diplomaták a szakértők terveit mintegy az „ideális" megoldásnak tekintették, amelytől bizonyos reálpolitikai tényezők hatására egyfelől eltérhettek, azonban másfelől mint elvi célt nem adtak fel. A Foreign Affairs ugyanebben az időszakban az amerikai béketervek és a rajtuk keresztül kirajzolódó második „Közép-Európa-projekt" általában megbízható tükreként működött. A lapban megjelent írások segítségével jól rekonstruálható, hogy a nyolc év során milyen fontosabb elképzelések és vélemények kerültek előtérbe az Egyesült Államok politikai elitjének gondolkodásában. A második világháború kitörése és a hidegháború kezdete közé eső időszak Közép-Európának az amerikai külpolitikai gondolkodásban elfoglalt helye alapján két főbb szakaszra osztható. Az első három és fél évet ambiciózus tervek és az „igazságos" új európai rend koncepciójának kidolgozása jellemezte. Ebben az időben jelentek meg Eduard Benes és Habsburg Ottó tanulmányai, amelyek a regionális integrációról folyó washingtoni vitához kapcsolódtak. Benes írása a Magyarországot a fasiszta hatalmak pártfogóihoz hasonlóan „eleve bűnös" csatlósaként 240 Külpolitika
