Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Romsics Gergely: Magyarország a "Foreign Affairs"-ben, 1940-1948
Magyarország a „Foreign Affairs"-ben, 1940-1948 túráiba; 7. összességében a magyar vezetés az októberi forradalom programját valósítja meg, a politikai és a szociális demokrácia eszméit ötvözve; ennek legfontosabb eleme, a földosztás máris megtörtént.95 Mindezekből az is következik, hogy hiba lenne a kisgazdapárt választási győzelmét egyszerűen a kommunista befolyás elleni tiltakozásként értékelni. „A kisgazdák sikerének valódi oka - írja Jászi - az, hogy egyik marxista párt sem állt elő olyan programmal, amely a parasztság, a kispolgárság és az értelmiség jelentős része számára vonzó lett volna." A szocialisták osztályokban gondolkodó eszmeisége idegen a vidéki Magyarország számára. így, ha a választások bármit is bizonyítanak, az a magyar nép „természetes intelligenciája és tisztessége, amellyel helyes politikai irányt jelölt ki önmaga számára". Ez a közéletei intelligencia cáfolja azt a tételt, hogy „azok a nemzetek, amelyek egy oligarchia uralma alatt vagy később egy fasiszta diktatúrában éltek nem értek meg a demokráciára".96 A befejezésben Jászi azt vizsgálja, hogy „fenntartható-e a közelmúltban lezajlott választások eredményeképpen létrejött egyensúly", noha „Magyarország szovjet pályára állt". Egy kedvezőtlen előjelről már a tanulmány is beszámol: az a közvetítő zóna, amelyet a „Prága-Bécs-Budapest háromszög" jelentett volna, aligha fog létrejönni. Ennek legfőbb oka az, hogy a sztálini „rendezés" módszereit a kis nemzetek kormányai is átvették: először a csehszlovák vezetés alkalmazta a német és magyar kisebbséggel szemben, majd nem sokkal később a magyarországi németek kitelepítése is megkezdődött. A dunai föderációt „az új népvándorlás korának szörnyűségei és őrülete" hosszú időre megvalósíthatatlanná tette 97 Ennek ellenére, feltéve, hogy a nyugati hatalmak irántuk való jóindulata érezhető marad, Jászi optimista mindhárom említett ország jövőjével kapcsolatban. Elismeri, hogy részben igazak azok a megfigyelések, amelyek azt hangsúlyozzák, hogy „az új egyensúly ingatagnak tűnik, mivel a kommunistákat csak a pillanatnyi szükségleteik kényszerítik elfogadására". A szerző szerint azonban „a szovjetek számára most csak az igazán fontos, hogy olyan kormányok kerüljenek hatalomra, amelyek lojálisak és mindig hajlandók együttműködni velük. Magyarországon ezt közvetlen beavatkozás nélkül is elérthetik, és „a szocializmus számos formájával" a magyar társadalom egyébként is rokonszenvezik. Szovjetunió-szakértőkre hivatkozva Jászi nem kevesebbet jósol, mint a sztálinizmus liberalizálódását, és esetleg az 1936-os alkotmány életbe léptetését.98 A „Choices in Hungary" bizakodó jóslataira az idő jobban rácáfolt, mint az 1923 és 1938 közötti írásokban megfogalmazott félelmekre. Jászi a pillanatnyi belpolitikai helyzetet meglehetős pontossággal ábrázolta, azonban nem figyelt fel azokra a felszín alatt végbemenő folyamatokra, amelyek 1947-től egyre nyilvánvalóbbakká váltak. Tévedései mögött a külpolitikai helyzet alapvetően hibás értékelése állt. Számos amerikai értelmiségihez és barátjához, Vámbéry Rusztemhez hasonlóan 2001. tavasz-nyár 231
