Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Romsics Gergely: Magyarország a "Foreign Affairs"-ben, 1940-1948
Romsics Gergely feltételezte, hogy a Szovjetunió, a háborús szövetséges, 1945 után nem fog túlzott agresszivitással fellépni Közép-Európában, saját társadalma után a kisállamokét is „gleichschaltolva".99 Optimizmusát a megvalósult földreform is növelte, amelyet nem követett azonnali kollektivizációs kísérlet. Az azonban mindennek ellenére nehezen magyarázható meg racionálisan, hogy a kommunisták volt jobboldaliakat saját soraikba befogadó „opportunizmusa" miért töltötte el reménnyel, hogy ebben a helyesen felismert tulajdonságban a demokratizálódásnak és a valódi társadalmi megbékélésnek milyen útját ismerhette fel. Jóslatai és az 1946-os helyzetről adott értékelése alapján az a következtetés vonható le, hogy Jászit a háború vége és a magyar demokrácia újjáéledése - érthető módon - olyan bizakodással töltötte el, amelynek hatása alatt ideiglenesen hajlamossá vált kevéssé kedvező jelenségeket a ténylegesnél pozitívabban megítélni. A tanulmány tanúsága szerint Jászi egész magyarságképe átalakult ebben az időszakban. A feudalizmus és a nacionalista hagyomány korábbi kritikusa 1946-ban „egy józan, munkás, különlegesen intelligens etnikumot" látott a magyarságban, amely „figyelemre méltóan mentes volt a szlávok és a románok miszticizmusától és faji fanatizmusától".100 Ebben a megállapításban minden bizonnyal joggal látunk az utódállamok 1945 utáni kisebbségi politikája által kiváltott reakciót. Szokatlan ugyanakkor a fenntartások nélküli elismerő hang a magyar nemzeti jelleg bemutatásában. Mindebből úgy tűnik, hogy Jászi a dunai népek folytatódó ellenségeskedése felett érzett csalódását egy, a magyar demokratikus kísérlet kezdeti sikerei által táplált öröm és optimizmus ellensúlyozta, amely hosszabb távon - a harmincas évek elmélete szerint - a megbékélés kulcsa lehetett. Az írás hangneme és megállapításai egyaránt egy radikálisan megváltozott Magyarországról szólnak. A Jászi által leírt új népi demokrácia legfőbb jellemzője az volt, hogy semmit sem örökölt a Horthy-rendszertől. Az utóbbi két fő tulajdonsága, a „feudális" társadalom továbbélése és az irredentista célokat követő agresszív nacionalizmus egyaránt megbukott, és végleg eltűnt a történelem színpadáról. Az új Magyarországot a szerző a két háború alatt „elnyomott többség" államának tekinti, amely így semmiféle felelősséggel nem tartozik az oligarchia által elkövetett bűnökért. A „Choices in Hungary" értékelésében így helyenként egyoldalúság mutatkozik: a máskor éles szemű és hangú kritikus a magyar népről illetve nemzeti alkatról tett megfigyeléseiben olyan dolgok felett siklik el, mint például a többség Bibó István által elemzett magatartása a magyar holokauszt idején.101 A „Choices in Hungary" által nyújtott Magyarország-kép azonban a második Közép-Európa-projektnek még így is csupán félsikerét bizonyította, mivel az általános rendezés kulcskérdése, a konföderáció létrejöttéről évekkel korábban eldőlt. Az amerikai diplomácia, de a béke-előkészítő bizottság szakértői is már 1943-ban vagy nem sokkal később belátták, hogy a térség valódi integrációja a háború után 232 Külpolitika
