Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Romsics Gergely: Magyarország a "Foreign Affairs"-ben, 1940-1948
Romsics Gergely bé leplezett kommunista szerveződésnek tekintve - a demokratikus fordulatot „túlságosan sematizálva értelmezi".91 Jászi nem tagadja a részleges „gleichschaltolás" elkerülhetetlenségét. „A térség hadseregei, diplomatái és külkereskedelme" szükségszerűen a Szovjetunió által diktált vonalat fogják követni. A kis államok a múltban mindig egy imperializmus vonzáskörében léteztek, és ez nem fog változni. Ám ebből nem következik, hogy szuverenitásukat ezúttal is elveszítik majd, és egy nagyhatalom akarat és nemzeti jelleg nélküli csatlósaivá süllyednek.92 A „középutas", tehát a nyugati liberális demokráciák és a kommunista diktatúra között elhelyezhető, jellegzetesen közép-európai berendezkedés Jászi szerint rendelkezik történelmi hagyományokkal. 1945 előtti elemzéseivel éles ellentétben a szerző ezúttal az alkotmányosság és parlamentarizmus létező tradícióira hivatkozik, amelyek bár „az uralkodó osztályok közötti hatalmi harcra" korlátozódtak, „mély nyomokat hagytak az erősödő polgárságban és a parasztság Habsburg-el- lenes részében, amely Kossuth Lajos tanításának elkötelezett híve maradt". Az üres formáknak „a nagy francia elődök" követése kölcsönzött némi tartalmat, és a magyar történelemben kimutatható egy periferikus, ám őszintén és korszerűen demokratikus vonulat, amely Martinovicstól Károlyiig ível.93 Jászi a magyarországi kommunistáktól sem tart. A Tanácsköztársaság rossz emléke a magyar társadalmat „immúnissá" tette a radikális baloldali szellemiséggel szemben. Kun Béla utódait pedig már nem „a százszázalékos kommunizmust és azonnali világforradalmat hirdető lenini vallás" mozgatja, hanem „egy céltudatos reálpolitikai törekvés, amely be van oltva Sztálin szellemiségével". A szerző szerint ezt bizonyítja Révai József egy cikke is, amely „a parasztsággal és az értelmiséggel való szoros és kommunista felhangoktól mentes együttműködés feltétlenül szükséges voltával" foglalkozott94 A tanulmány központi része a szovjet befolyási övezetben kialakult „hibrid" magyar rendszert és a létrejöttét lehetővé tevő kompromisszumokat ismerteti. A Jászi által „bürokratikus forradalomnak" nevezett átmenetet a Vörös Hadsereg jelenléte katalizálta. Az 1945-ben megindult és egyre gyorsuló folyamatnak a „Choices in Hungary" hét jellemzőjét emeli ki: 1. A védelmi politika irányítását két, felelősségük alól felmentett horthysta tábornok vette át, szorosan együttműködve a megszálló csapatokkal; 2. létrejött a progresszív pártok népfrontszerű szövetsége, amelyben a kommunisták is képviseltették magukat; 3. a kommunisták lemondtak „az első bolsevik forradalom demagógiájának" alkalmazásáról; 4. a népbíróságok működését sikeresen és gyorsan konszolidálták, és a megtorlási hullám elmaradt; 5. az országban nem maradtak jelentős erők, amelyek valódi kapitalizmusra törekedtek volna; 6. ez részben azért lehetséges, mert a kommunisták „opportunizmusa" a régi elit együttműködésre kész elemeit integrálja saját hatalmi struk230 Külpolitika
