Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2001 (7. évfolyam)
2001 / 1-2. szám - KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Romsics Gergely: Magyarország a "Foreign Affairs"-ben, 1940-1948
Magyarország a „Foreign Affairs"-ben, 1940-1948 3. 1945-1948: a Szovjetunió külpolitikája és a magyar demokrácia jövője 1943 után az amerikai külpolitikai gondolkodás legnagyobb dilemmájává az egyre határozottabban fellépő szovjet diplomáciával kialakítandó viszony vált. A kérdés kapcsán kibontakozó vitában a közép-európai államok háború utáni helyzete is gyakran felmerült. A pesszimista kisebbség általában a világ hatalmi tömbökre szakadását jövendölte, és így elkerülhetetlennek tartotta a győztes Szovjetunió ideológiájának és uralmi rendszerének „exportját".86 A többség azonban úgy gondolta, hogy noha a térség államai szovjetbarát külpolitikát fognak folytatni, nem alakulnak át feltétlenül proletárdiktatúrákká, és szuverenitásukat is képesek lesznek megőrizni. A Foreign Affairsben megjelenő cikkek általában az utóbbi nézetet képviselték, bár időről időre kevésbé bizakodó elemzések szintén megjelentek. A mérsékelt „pesszimisták" közé tartozott az X néven publikáló fiatal George Kennan,87 azonban a Council „régi gárdája", amely már a húszas években is megalapozatlannak tartotta a közvélemény szovjetfóbiáját, általában optimistábban vélekedett. Nem volt kivétel Hamilton Fish Armstrong sem, aki elsősorban a német militariz- mustól tartott.88 Véleménye - ismét - megegyezett Eduard Benes nézeteivel, aki emlékiratainak és az emigrációban kiadott kormányprogramjának tanúsága szerint bízott Moszkva külpolitikájának rugalmasságában.89 Jászi Oszkár 1946-ban megjelent tanulmányában Armstrongéhoz és Beneséhez hasonló álláspontra helyezkedett. A „Choices in Hungary" [„Magyarország választás előtt"] a politikai élet jelenségeit vizsgálva arra keres választ, hogy szovjet ellenőrzés mellett lehetséges-e egy baloldali demokratikus, de nem kommunista rendszer stabilizálódása Közép-Európában.90 A túlzottan pesszimista hangokkal szembeforduló bevezetés szerint a Nyugat egyszer már tévedett a magyarországi viszonyokat illetően: „huszonhárom évvel ezelőtt, amikor Horthy tengernagy fehérterroron nyugvó rendszerét a nyugati hatalmak elismerték és támogatták, ezzel legitimitásának látszatát keltve, a budapesti propagandaapparátusnak sikerült az Egyesült Államokban elhitetnie, hogy minden magyar demokratikus mozgalom Kun Béla szerencsétlen bolsevik forradalmának folytatása, és ezáltal elferdítenie az igazságot." Jászi személyes tapasztalatai alapján is szólhatott, hiszen 1923-ban valóban lábra kaptak Washingtonban olyan híresztelések, amelyek szerint a kommunisták fizetett írója volt. A két háború között a Horthy-rendszer propagandagépezete tehát kommunizmusellenességét hangsúlyozva kísérelte meg elfogadtatni antidemokratikus ideológiáját. 1946-ban a tanulmány szerint az a veszély áll fenn, hogy az amerikai közvélemény - minden baloldali mozgalmat többé-kevés2001. tavasz-nyár 229
